Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

7' a bűnszövetkezetnek támadó erejét, és csökkenti az erőszakkal megtámadott ártatlan ember ellentálló erejét, illetőleg elkntállása sikerében való bizalmát, az ily jelenlét felfedezés esetében rendszerint a gyilkosság tettestársasága bizonyítékát képezi. Ezen kétségtelen és a köztudomásban élő tényekből következik, hogy mindenki, a ki nem részese a gyilkossági merényletnek, óvakodni fog életét vagy legalább is felette hosszú időre szabadságát, saját és családja jóllétét az ily merényletben való jelenlét általi veszélynek kitenni, s hogy ellenkezőleg mindent el fog követni, minden erélyt felhasználni, hogy ha a véletlen, vagy mások erőszaka, esetleg megcsalatása az ily bűntett színhelyére hozta, onnan futás által, vagy bármi módon meneküljön, s magát a bűnösség látszatától való tisztítás által a büntetés ellen biztosítsa. Minthogy azonban Széki István maga sem állítja, hogy ötet akár Szabó Mihály, akár Sallai János arra szólították volna fel, hogy őrt álljon addig, a mig <">k a merényletet végrehajtják, és hogy vigyázzon nehogy bűnös tettük végrehajtásánál valaki által meglepettessenek ; de azt sem állítja, hogy ötet valamHvik vagy mindketten a balta, vagy karó vitelére avagy a hely kifűrkészésére — esetleg valamely netaláni akadály elhárítására — szóval bármely segítő cselekedet foganatosítására felszólította volna és hogv ö erre vállalkozott, illetőleg ilyet foganatosított volna ; minthogy továbbá Széki Istvánnak a véres cselekedetnél csupán tanuképeni jelenléte ellen, a legfontosabb benső indokok szólanak : a nevezett vádlottnak a forralat kétségtelen tudása és előkészítésének, valamint a lesben állás czéljának ismerete melletti jelenléte a bűntett színhelyén : a segédi közreműködéstől valamint a pusztán szemlélő tanúnak minőségétől különböző értelmezésben kell találnia természetszerű és indokolt megfejtését. Ezen megfejtésnek a bizonyítási tan elismert igazságaiból való leszármaztatásánál a kir. Curia helyén valónak látja mindjárt itt kiemelni és visszautasítani azon felette elterjedt téves tételt, mely a kir. itéiö tábla által e vádlottra vonatkozólag elfogadott minősítésnek is indokául szolgált s mely szerint, ha valamelyik vádlott vallomása két részből áll, melynek egyike terhelő, másika pedig mentő vagy enyhítő : az esetben, ha egyéb bizonyíték nincs, a birói megállapítás alapjául vádlottnak egész vallomása a terhelő