Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

77 és baltával, tudta, hogy miért mennek a «Kútvölgy-be ; tudta, hogy ezen helyre megérkezve miért állanak lesbe, tudta tehát, hogy ez együttlét, a szövetkezés, az előkészületek, a lesbenállás, mindez az ezen az uton érkezendő Gáspár Jánosnak a lesből való megrohanására és kivégzésére számitvák. Széki István ugy a vizsgálóbíró előtt, valamint a végtárgyaláson is azt vallotta : hogy Szabó Mihály ez alkalommal megmondotta neki, hogy mire vannak ők elhatározva, és mit fognak véghez vinni. A nevezett vádlott maga beismeri, hogy az elhatározott gyilkosság tudata után szólitá fel ötet sógora Szabó Mihály a gyilkosság színhelyéül kijelölt Kútvölgybe velük együtti menetelre. Széki István beismerte, hogy a megjelölt helyig ő is elkísérte Szabó Mihályt és Sallai Jánost. Az eljárás további adataiból pedig kétségtelen, hogy habár mi sem akadályozta Székit — az esetre, ha a gyilkolást forralattal nem értett egyet — a minden oldalról szabad és nyilt téren való menekülésben : ennek ellenére annyi az ö saját vallomása alapján is bizonyos, hogy menekülés helyett a gyilkosságra szövetkezett és felfegyverzett czinkosokkal a rémes tett színhelyéül kijelölt Kútvölgybe menet. Igaz ugyan, hogy Széki Istvánnak önmagát terlit-lö önvallomásának ezen végzetes pontján fordulat áll be s hogy az ezen tul történteket ugy tünteti fel, mintha ö azoknak 10—11 lépésnyi távolságról csupán tétlen szemlélője lett volna. És minthogy vallomásának ezen második vagyis mentő része látszik indokát képezni annak, hogy a kir. itélő tábla ezen vádlott cselekvőségét ellentétben az elsőfokú bíróságnak tettestársaságot megállapító Ítéletével, bünsegélyezésnek minősítette: ezen további cselekvőségre vonatkozó egyéb adatoknak kiemelése és azoknak egymáshoz, valamint a vallomásnak részleges beismerést tartalmazó állításaihoz való viszonyítása és ennek folytán a nevezett vádlott valódi közreműködésének helyes következtetés utján leendő megállapítása elkerülhetetlennek mutatkozik. Ha ugyanis a tényállásnak a Kútvölgyben lefolyt mozzanatait illetőleg csakis a nevezett vádlott előadása képezhetné a bírói megállapítás alapját: ez esetben nem lehetne öt másnak, mint Gáspár János ott véghez vitt leölése tétlen szemlélőjének,