Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

252 Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint i8qo. évi aug. 21-ik napján délután Szálkai község határában levő réten sarjugyüjtés közben Molnár Károlyné favillájának ágát fölfelé tartva, a földre tette s arra támaszkodott, miközben Molnár Pál vádlott hátsó irányból észrevétlenül közelébe ment s kezéből a villát egy bottal kiütötte, mely Molnár Károlyné háta mögött 5—6 lépésnyi távolságra levő Tóth Margit 7 éves leány térdéhez esett s azt megsértette. Tóth Margit a sérelem után fekvő beteg lett, hatodik napon orvosi gyógykezelés alá is vétetett, 1800. évi aug. 28-án meghalt. A bonczjegyzőkönyv 12. p. szerint a balczomb ízülettől a térd izületéig terjedő részen egészen a csontig terjedő részig nagy mennyiségű geny mutatkozott, a csonthártya a csontnak felső felében leválott, a geny a csont szövetébe is hatolt, a czombizület savószerü folyadékkal telt. Az orvosi vélemény szerint a halál közvetlen oka a genyesedés folytán előállott vérmérgezés volt. A sérelem, miután a lágyrészekbe beható nyomai nem voltak, tompa tárgygyal idéztetett elő, mely feltétlenül halálos nem volt, csakis a kór folyama alatt vált halálossá. Molnár Pál beismerte, hogy Molnár Károlynéhoz a hátsó irányból ment s egy kampós bottal a villát kezéből tréfából kihúzta, tagadja, hogy azt kiütötte s vallomása szerint, midőn Molnár Károlynéhoz közeledett, Tóth Margitot nem is látta, csakis akkor, midőn ez Molnár Károlyné közelében oldalt sirni kezdett s a villa mellén volt. Azonban Molnár Károlyné, Sós József, Káposzta Gábor és Tóth Rozália tanuknak esküvel erősített vallomása szerint a villát oly erő alkalmazásával ütötte ki, hogy a nevezett a hátsó irányban 3 — 6 lépés távolságra állott leány térdéhez esett, ki azonnal sirni kezdett, lába fájásáról panaszkodott s térdén ütés nyoma volt látható. Bebizonyíttatott tehát, hogy vádlott a villára nagyobb erő alkalmazásával ütött, s tekintve, hogy Molnár Károlynéhoz azon irányból közeledett, hol Tóth Margit állott, igy kétségen kívüli, hogy őt látta, de ha nem látta volna is, cselekménvénél azon elővigyázat, mely az esetleges veszély elkerülésére szükséges, hiányzott, s tekintve, hogy a kir. törvényszék meggyőződött arról, hogy cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátási képességgel bírt, s tekintve, hogy a vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint gyanú sem merült fel, hogy a sérelem előidézésénél szán-