Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

02 Az alperes kifogásai folytán felmerült perbeli és az azzal egy tekintet alá eső felebbezési költség azonban figyelemmel az 1868 : LIV. tcz. 251. §. intézkedéseire, azért volt a felek között kölcsönösen megszüntetendő, mert az alperes által az 5 /. a. tanúsága szerint a váltó lejárata után, de a kereset beadása előtt felperesnek megküldött 20 frt részösszegre nézve felperes keresetét alaptalanul indítván, a tekintetben alperes kifogásai sikereseknek tartandók s felperesnek arra vonatkozó az az ellenvetése, hogy a küldött 20 frtot azért nem tudta be alperesnek váltótartozásába, hanem ennek jegyzett betéti részjegyei után fenálló hátralékos tartozásába, mert alperes nem jelentette ki a pénz elküldésekor, hogy a fizetést a váltóra teljesiti : figyelembe nem jöhetett, mivel a fizetést minden esetben alperesnek már lejárt terhesebb váltótartozására lett volna köteles forditani. Azon elvet, hogy a sommás végzést kifogásoló alperes a tárgyalás első napján csak oly uj kifogásokat hozhat fel, melyek az akkor megszemlélt váltóra alapithatók, valamint, hogy az ilykép történt elkésés nem észlelhető hivatalból, hanem csak az ellenfél kifogása folytán, kimondta már a Curia a Dtdr u. f. XXVIII. 51. sz. alatt közölt esetben is. Igen érdekessé teszi a fenti esetet a váltótörv. 95. §-a 2. bekezdésének a Curia általi értelmezése. Ezen törvényszakasz értelmében a saját hazája törvényei szerint váltóképességgel nem bíró idegen váltónyilatkozata hatályos akkor, ha azt a belföldön vállalta el és ha ő magyar váltótörvény szerint váltóképességgel bir. Ilyen, a belföldön elvállalt váltókötelezettséget lát a Curia fenforogni akkor, a midőn az intézvényezett a belföldön kelt és belföldön fizetendő váltót külföldön fogadja el. Ezen nézethez szó fér. A vá'tóképességre vonatkozó fenti kivételt a lipcsei konferentia azon szempontból állapította meg, mert az állam nem követelheti hozzátartozóitól, hogy egy a belföldön kötelezettséget elvállaló személynek cselekvési képességét a külföldi jog szabályai alapján vizsgálják, a mielőtt azzal jogügyletet kötnek (Plósz váltójog 446. 1.). Ezen kivételt azonban nem lehet kiterjeszteni és mindazon esetre alkalmazni, a melyben a váhó a belföldön fizetendő, mert attól, a ki külföldire intézvényez váltót, hogy az