Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

3*4 István közreműködése nem abban áílott, hogy ö kötelet hozott volna, melylyel Szabó András egyedül vonszolja majd Mircioin St. Stefánt a Tatrangba; sem abban, hogy például ásóval, vagy kapával egyenesebbé tegye az utat, melyen Szabó vonszolandó volt a halálra kiszemelt áldozatot, de Tóth István nem is állíttatott fel őrnek, hogy vigyázzon, nehogy Szabó meglepettessék gyilkos munkája alatt; minderről nincs szó, hanem ellenkezőleg: ezen vádlott éppen ugy fogta a halálra szemelt áldozatnak testét, és vonszolta azt a Tatranghoz azon tudattal, hogy az a vizbe dobatik és ott minden előre látható valószínűséggel halálát leli, valamint azon czélból, hogy a mindkettőjük által együtt foganatosított cselekvőség következtében életétől megfosztassék. Az ily közreműködés, az ily cselekvőség nem másodrendű, nem accessorius, nem a más által elkövetett bűntettre nyujott segélyezés, hanem egyenesen a bűntett tényálladékát másnak közreműködése mellett megvalósító, tehát «tényálladéki» vagy «elkövetési» vagyis tettes cselekedet. Határozottan hibásnak kellene nyilvánítani azon felfogást, mely Tóth István kérdéses cselekvőségét azért tartaná másodrendűnek, mert a sziklapartról való ledobást egyedül Szabó András foganatosította. A gyilkosságnak ugyanis nem csupán az a tettese, a ki a gyilkoló kést az áldozat szivébe döfte, hanem ezzel egyenlően az is, a ki az áldozatot fogta és tartotta azalatt, mig a vele szövetkezett bűntárs a kést annak szivébe mártotta. A tettesség és segélyezés közötti különbség meghatározásánál az «okozatosság» helyes elvének alkalmazása lévén az irányadó, az, a kinek akarata a bűntettnek, mint saját forralatának egy vagy több társával együttes, és a kinek cselekedete, habár nem a külön bűntett typikus elemét megállapító eredmény közvetlen, hanem annak a társával közös tevékenységgel való okozására irányul : nem segítője, hanem tettese az akaratával és cselekedetével okozott bűntettnek. Ezen szempontok, összefüggésben a fentebb kifejtett egyéb körülményekkel, teljesen igazolják azon megállapítást, mely szerint Tóth István vádlott a Btk. 349. §. z. pontjában meghatározott bűntett tettestársának mondatott ki. A büntetést illetőleg elfogadtatott Tóth Istvánnak csekélyebb