Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

322 állapotnak minden, adat nélkül való bevonása semmiképen sem lehetne igazolt. Az egyszerű, a természetes, a tényekben igazolt megfejtés az, hogy Tóth István, valamint Szabó András is azért dobták a vizbe a kirabolt Mircioint és hogy mindkettő azért akarta öt életétől megfosztani, mert mindkettőt a felfedezéstől és a büntetéstől való félelem egyaránt hajtotta ezen cselekmény elkövetésére. De van a vizsgálat által felderített körülmények között még egyéb világos és elegendő adat arra, hogy Tóth István már az előző cselekvőségnél is tettesképen csakugyan közreműködött ; Mircioin St. Stefán ugyanis határozottan vallja, hogy Hosszufalutól mintegy 2 kilométernyi távolságban a 31. számú kőhidnál az egyik útitárs felhívására megálltak pihenni, s lefeküdvén, az egyik oldala felé Szabó András, a másik felé Tóth István feküdt. Mircioin esküt is tett vallomására, a legkisebb ok sem forog fen állításának kétségbevonására. Az tehát ezen vallomásából világos, hogy Tóth István nem haladt tovább, midőn Mircioin lefeküdt, hanem hogy ekkor az ő közvetlen közelében volt. Hogy pedig Tóth István a bűntett további lefolyásakor is a cselekmény színhelyén volt: arra kétségtelen bizonyosságot nyújt azon tény, hogy a nevezett vádlott jelen volt akkor is, a midőn Mircioinnek a Tatrangba dobása foganatosíttatott, sőt maga azt is beismeri, hogy a Mirciointől elvett pénz egyik része nála volt, sőt hogy az ö birtokában nagyobb összeg maradt, mint Szabónál, miéit is másnap a rablott prédából Szabónak két forintot még át is adott. Arra tehát, hogy a bűntett megkezdésekor és hogy lefolyásának különböző időpontjában Tóth Istvánnak a bűntett színhelyén kellett lennie: megdönthetlen adatok forognak fen. Ezek ellenében azonban annak elfogadására, hogy ő a súlyos testi sértés és a kifosztás véghezvitelekor távol volt a bűntett színhelyétől, saját állításán kivül semminemű adat, vagy bizonyíték nem állíttatván elő: ezen minden támogatás nélkül álló, a bebizonyított tényekkel vagy éppen nem, vagy csak igen nehezen kiegyeztethető mentség, a sértettnek vallomásából és a többi körülményekből származó logikai erős valószínűséget nem képes meggyengíteni. Ámbár tehát a Btk. 349. §-ának 2. pontja által egyesitett, tehát törvényszerű egységbe foglalt, megosztatlan egész bűntett-