Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

3«7 pénzétől, 2 frt papírpénzétől megfosztatott és hogy egyik csizmája lábáról lehuzatott. Az orvosi látleletből kitűnik, hogy Mircioin St. Stefánra súlyos ütések intéztettek és hogy az ez által okozott sérülés meggyógyulása husz napnál jóval több időt igényeli. A fölött, hogy a leglényegesebb alkatelemeiben most kiemelt cselekményt Szabó András és Tóth István követték el, tekintve egyebeken kivül az előbbinek a nyomozás alkalmával, az utóbbinak pedig az egész bűnvádi eljárás folyama alatt tett vallomását, kétség nem foroghat fen ; a kérdés csakis az, hogy az egész cselekmény, s illetőleg annak mindkét bűnös eredménye mindkét vádlottat egyaránt ? és mely minőségben terheli ? vagy pedig, hogy a cselekvőség külön-külön felosztott eredménye külön büntetendő cselekménveket állapitanak-e meg s ezek közül melyik esik Tóth István terhére? s mely minőségben? — Tóth István csupán azt ismeri be, hogy ö a kérdéses cselekményben csakis az által vett részt, hogy Szabó András felhívására és ettől félelmében Mircioin St. Stefánnak a vizbedobásánál cselekvőleg közreműködött az által, hogy ennek a lábát ö is fogta akkor, midőn a «Tatrang* folyóba dobatott, továbbá beismeri, hogy a Mircioin St. Stefántól elveit pénzben Szabó Andrással egyaránt osztozott ; Mircioin St. Stefán megverését és kifosztását, valamint az erőszakossági cselekvőség többi részét Tóth István kizárólag Szabó Andrásra hárítja, vádlottnak állitóhgos félelmét s ez által az érvényesíteni czélzott, a Btk. 77. §-a alá eső kényszerhelyzetet illetőleg mindkét alsóbb fokú bíróság az első fokban eljárt kir. törvényszék Ítéletének indokaiban kifejezett alapokon helyesen mellőzvén : ehhez a kir. Curia is hozzájárul. Vádlott Tóth István egyéb védekezését s ennek alapján cselekvőségének a Btk. szerinti minősítését illetőleg azonban a kir. Curia mindkét alsóbb fokú bíróság megállapításától eltér. Az elsőfokú törvényszék ugyanis alapul elfogadva Tóth István fen kiemelt beismerését, ez alapon azon eredményre jut, hogy közreműködése csupán másodrendű volt. Ezen felfogás alapján a kir. törvényszék a nevezett vádlott terhére eső cselekményt a rablás czéljából elkövetett szándékos emberölés kísérleténél foganatosított «segélyi bűntettének, vagyis a Btk. 349. §. 2. pontjában meghatározott összetett bűntett véghezvitelénél foga-