Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

i68 miatt helyeztetik vád alá, egyebekben helyben, többi nem felebbezett része pedig érintetlenül hagyatik. = Gyakorlatunk eddig ingadozó volt azon igen fontos kérdésben, hogy az ingatlan kétszeri eladását csalásnak minösitse-e. (V. ö. Dárday Útmutató Btk. 379. §.) Az ingadozás oka az, hogy a rendszerinti esetekben a második vevőt tekintették megtévesztettnek, az első vevőt pedig, t. i. azt, a ki meg volt károsítva, ilyennek nem tekintették. A 21. sz. t. ü. dtv., mely a gyakorlat ingadozó kérdéseit szabályozni lett volna hivatva, szerkezetének kissé homályos és egyszersmind túlságosan óvatos volta miatt nem volt alkalmas a birói gyakorlatnak biztos útmutatást adni. A fenti ítélet a 21. sz. t. ü. döntvényben foglalt elvekből kiindulva egész határozottsággal levonja azt a következtetést, hogy az ingatlan kétszeri eladása esetén az első vevő a büntető-törvény értelmében nem csak károsultnak, hanem egyszersmind megtévesztettnek is tekintendő. Ezen határozat szerint ugyanis az eladó az első vevőben azon meggyőződést kelti és tartja fen, hogy ő az eladó, az eladott ingatlan tulajdoni joga tekintetében többé rendelkezni nem fog, és hogy ennélfogva a vevő az ő jogát veszélyeztetve nem tartván, telekkönyvi bekeblezését nem sietteti. Az eladó akkor téveszti meg az első vevőt, mikor annak ezen hiedelmét felhasználva, az ingatlant másnak eladja, illetve más nevére bekebelezteti. A cufiai határozat ezen felfogása értelmében világos az, hogy a megtévesztett egyén szenvedte a károsodást, és hogy az ingatlan kétszeri eladásának rendszerinti eseteiben a csalás tényálladéka fenforog. Ezen következtetések nem ellenkeznek a 21. sz. t. ü. döntvényben foglaltakkal, azonban a fenti határozat mégis haladást képvisel a döntvénynyel szemben is annyiban, hogy ezt a következtetést egész határozottan levonta és a kissé homályos szerkezetű döntvény helyes értelmezését megállapította. Kevésbé világos a határozatban az, hogy a csalással együtt a közokirathamisitás eszmei bűnhalmazata is kimondatott. Ennek kimondása ugyan szintén megegyezik a 21. sz. t. ü. döntvénynyel, mindazon által mi a jelen határozat indokolásában semmit sem találunk, a mi közokirathamisitás tényálladékát megállapítaná,