Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

76 a gyermek tartásáról és neveltetéséről gondoskodni köteles. Ha felperes ezen kötelezettségének eleget nem tehetne, a gyermek tartása s neveltetése alperest fogja terhelni. Felperes köteles 15.000 frtot alperes javára a hódmezővásárhelyi árvaszéknél lefizetni. A kir. törvényszék alperest viszonkeresete többi részével elutasítja. Indokok: A zsidó házaságok kötése, elválasztása és felbontása körüli eljárás tárgyában 1863. évi november 2-án kelt 15.940 sz. udvari rendelvény 25. pontja szerint a zsidó vallás szerint kötött házasság felbontásához elegendő az, ha a házas felek a rabbi előtt kölcsönösen kijelentik, hogy válni akarnak s az erről szóló bizonyítványt a kir. törvényszéknél bemutatják. A jelen esetben felperes a keresethez D. alatt csatolt bizonyitványnyal igazolta, hogy mind felperes, mind az időközben elmebeteggé lett alperes kölcsönös s szabad egyezéssel válni akarnak. Ez a bizonyítvány a házasság felbontására azért elegendő, mert felperes az általa hivatkozott s hit alatt kihallgatott O. M., G. M., K. B.. M. Zs., dr. I. I. és T. L. tanuk egybehangzó vallomásaival bizonyította, 1. hogy alperes ingerült s ideges magaviselete által férjét folyton bántalmazta ; 2. hogy felperes szüleit s rokonait megvetette, velük minden érintkezést a nélkül, hogy erre bárminő oka is lett volna, megszakított, s hogy tüntetőleg távol maradt oly alkalmakkor, midőn ezt a zsidó vallás által követett szokás megkívánja (a férj atyjának halála, a férj nővérének lakodalma), mindezek a férj, mint fiu, mint családtag elkeseredését jogosan vonták maguk után, 3. alperes férjét hűtlenül elhagyta, s többé hozzá vissza nem tért, 4. J. gyermeköket a leggondatlanabbul tartotta, sőt a gyermek élete s fejlődésére legkártékonyabban ható módon folyton a szobában tartotta ; 5. a férj vagyoni viszonyait nem tekintve, a nélkül, hogy erre szüksége lett volna, költséges fürdőkbe járt. Mindezek pedig a hivatkozott udvari rendelvény 22. pontja szerint a házasfelek viszonyaihoz képest, a férjre nézve felette érzékeny, s ismételt keseritéseket képezvén, a válásra magukban is nemcsak elegendő okot képeznek, de minden reményt is