Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)
69 •esetleges tulajdoni per során lenne megállapítandó s jelen esetben csak az utolsó és tényleges birtoklás vétethetett az ügy lefolyására döntőnek, már pedig a kihallgatott tanuk vallomása teljes bizonyítékot nyújtott felperes ezen birtoklására, midőn tehát alperesek az elkerített helyet, melyet addig felperes bérlői által birtokolt, elfoglalták, birtokháboritást követtek el, miért elmarasztalásuk indokolt. (1890 decz. 17. 3408. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. (1891. évi márczius hó 17. 1407. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes perbeli előadása szerint alperesek az által háborították meg felperest birtokában, hogy felperesek az abrudbányai 328. sz. tjkvben felvett 712. hrsz. ingatlanhoz tartozó kertje körül kőfalat építtetve, azt elfoglalták. Minthogy azonban alperesek a kérdéses kőfalat csakis az illetékes közigazgatási hatóság engedélyével építtethették, felperes tartozott volna bebizonyítani, hogy ő ezen építkezés ellen akár személyesen, akár megbizottja által annak idején tiltakozott és hogy alperesek a tiltakozás ellenére folytatták az építkezést. Tekintve, hogy felperes ezt a per során bebizonyítani meg sem kisérelte, a panaszolt önhatalmú foglalás ténye meg nem állapitható, miért is mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett és pedig annyival inkább, mert a per adataiból, de a felek érveléseiből is az tűnik ki, hogy a felek közt felmerült vita tárgyát tulajdonképen az abrudbányai 328. sz. tjkvből az 1082. sz. tjkvbe átjegyzett előbb Scháder Katalin s utóbb alperesek nevére bevezetett 710. hrszámu ingatlan képezi. Felperes ugyanis a per során azt állítja, hogy a jelzett 710. hrsz. ingatlan a telekkönyvi hatóság által tévesen lett alperesek nevére a telekkönyvbe bevezetve, mivel alpereseket abból csak a a telekkönyvben kitüntetett 50 D-öl, a többi pedig felperest illeti meg. Felperesnek ezen érvelése azonban jelen perben nem volt figyelembe vehető, mert a felek közt a kérdéses ingatlant illető-