Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

hogy az uton vegyenek magukhoz ütöeszközt s egymás kezéből vegyék el az ütésre használt botot, mentek volna utána sértettnek, a leütés után pedig öt élve nem hagyták volna hátra. Ezek szerint marasztalt vádlottaknak azon cselekményök, hogy Popa Janaszit megtámadták s ekként sérelmezték meg, hogy e sérelmezés következtében másnap meghalt, a későbbi azon cselekményöktől, miként a súlyosan megsérelmezettöl s magával tehetetlenné tett sértettől mellényét az abban talált tárgyakkal együtt erőszakosan elvették s eltulajdonították, egymástól különálló bűntényként volt elbírálandó. Az előbbi cselekmény az ölésre irányult szándék igazolásának hiányában, az orvosi véleménynyel igazolt azon alapon, mert a megsérelmezéssel a bekövetkezett halál kétségtelenül oki összefüggésben állott, a Btk. 301., 306. §-ai alá eső halált okozott súlyos testi sértés bűntettének s az utóbbi cselekmény és az abban volt tárgyak eltulajdonítása oly módon követtetett el, hogy már előbb is védelmére tehetetlen állapotba helyezett sértett II. és III. r. vádlottak előadásaik szerint, midőn felemelkedni akart, I. r. vádlott által ismét fejen, majd midőn a mellény levétele ekkor is nehézséggel járt, karon üttetett s önmagával tehetetlen állapota ekként fokoztatott, a Btk. 346. §. alá eső rablás bűntettének minősíttetett, s ezek szerint vádlottak ellen a Btk. 96. §. szerinti tárgyi tényhalmazat állapíttatott meg. Vádlottaknak e büntettekbeni ténykedésök minősítése tekintetében figyelembe vétetett, hogy a bonczjegyzőkönyv és a bonczolatot teljesített orvosok pótvéleményeik szerint Popa Janaszinak halálát azon sérülés okozta, mely a fejen a jobb falcsont felső szélének megfelelőleg találtatott. A többi sértések könnyűeknek, nyolcz nap alatt, sőt azon belül gyógyulóknak találtattak. Minthogy pedig vádlottak előadásaik és I. és II. r. vádlott beismerése azt igazolják, hogy ezen a fejen ejtett halálos sérelmet I. r. vádlott ejtette, mig II. rendű vádlott csak jelenlétével és a könnyű minőségű sértések ejtésével segítette elő I. r. vádlottat abban, hogy az ama halálos sérelmet ejthette az elhalt Popa Janaszin, III. r. vádlott pedig I. és II. r. vádlottak előadásaik, de saját beismerése szerint is e két vádlottat felhívta a Popa Janaszi megverésére, ennélfogva I. r. vádlott mint közvetlen tettes, II. r. vádlott mint a 69. §. 2. p. szerinti bűnsegéd, III. r. vád-