Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

u6 kezébe vette és a kályhába dobta s elégette. Ezen, minden esetre hosszabb időt igénylett s a legegyszerűbb képzettségű hitelező gyanújának feköltésére alkalmas jelenetek alatt panaszos szótlanul s nyugodtan hagyta az aránylag nagy összegű váltót, vádlottnak korlátlan hatalma és rendelkezése alatt, nyugodtan és szótlanul látta magát megfosztva a váltó fölötti hatás, esetleg a tulajdonát képező váltó visszafoglalásnak képességétől, sőt nyugalma még akkor sem zavartatott meg, midőn vádlott előbb tüzet rakva a kályhába, «hirtelen» az asztalhoz lépett és kezébe véve a még kifizetetlen és panaszos tulajdonát képező váltót, azt a kályhába dobta. Panaszosnak a kiemelt körülmények között ezen magatartása az élet mindennapi tapasztalataival ellenkezvén, csakis igen nyomatékos bizonyítékokkal való támogatás mellett lehetne megállapítottnak elfogadható; minthogy azonban ezen bensöleg fölötte valószínűtlen elbeszélés nemcsak semmiféle adat vagy bizonyíték által nem támogattatik, hanem a legfőbb körülményre nézve Iványi János érdektelen tanú vallomásával, a ki eskü alatt bizonyította, hogy a kályhában nem égett tüz, egyenes ellentétben van ; ezen elbeszélést a kir. Curia bizonyítottnak nem tekinthette, illetőleg azt a vádbeli állítás valódiságára való következtetés alapjául szolgáló körülménynek nem fogadhatta el. Ezek szerint a négy tanúval bizonyítani megkisérlett azon állítás is, hogy panaszos 1886 november hó előtt a kérdéses váltó birtokában lett volna, bizonyitatlan lévén ; panaszosnak a vádbeli cselekmény elkövetését tárgyazó további elbeszélése pedig bensöleg valószínűtlen és nemcsak bizonyitatlan, hanem egjenes ellenbizonyítékkal megczáfolva lévén; minthogy panaszosnak a szobából való kimenetele utáni több tanú által bizonyított jajveszéklése egyedül az ő saját cselekvőségét képezi, mely maga mellett bizonyítékot egyáltalán nem képez; a vádat nem lehetett bebizonyitottnak elfogadni és ennek alapján Fehérváry Miklós ellen a bűnösséget kimondani. Kétségtelenül a legnyomatékosabb bizonyítékot képezi a jelen ügyben vádlottnak 1884. évi május 20-ikán kelt panaszoshoz intézett, és ezáltal a végtárgyaláson felmutatott levele, a melyből kitűnik, hogy vádlott a levél keltének napján magát panaszos adósának ismerte el, kötelezettségének teljesítését a következő