Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

io6 ság által megítélt 157 frt 90 kron felül még további 37 frt 30 krt, összesen tehát 195 frt 20 kr. tökét stb. feltétlenül, további 26 frt 50 kr. tökét pedig csak az esetre felperesnek megfizetni, ha alperes a pótesküt le nem teszi arra: «hogy az A. alattiban 1. és 2. tétel alatt felszámitott szesz literjét csak 29 krjával rendelte meg». Ha leteszi alperes ezen pótesküt: az esetre felperes keresetével eme 26 frt 50 krra s kamataira nézve is elutasittatik. Indokok: A kir. itélö tábla Ítélete indokaiban helyesen fejtette ki, hogy alperes a megrendelése folytán szállított kereseti árunak kifogásolását és felperes rendelkezésére bocsátását ennek tagadása ellenében nem bizonyitotta, mert az általa e tekintetben felhívott Eisler Albert tanú csak azt bizonyitotta, hogy a rendelkezésre bocsátást tartalmazó felpereshez intézett levelet alperestől átvette s azt postára adta, de mivel alperes a levélnek postára történt állítólagos feladásánál jelen nem volt: e tanúnak a döntő lényre vonatkozó eme vallomása alperes pótesküjével ki nem egészíthető. E szerint tehát a kifogásolás és a rendelkezésre bocsátás ténye bizonyitatlan lévén: a küldött áru nem kifogásoknak, tehát jogilag alperes által átvettnek tekintendő, minek folytán alperes annak a megrendelés alkalmával közte és felperes utazója között megállapított árát tartozik megfizetni, az ár tekintetében tehát a per folyamában meghallgatott szakértőknek a kérdéses áru becsértékére adott véleménye mérvadóul el nem fogadható, mert nem lévén a rendelkezésre bocsátás tényének kellő időben megtörténte igazolva s igy az áru a kikötött kellékekkel bírónak tartandó levén: a k. t. 348. §-a az adott esetben sem az ügylettől való elállás, sem pedig a vételár aránylagos leszállítása tekintetében helyt nem foghat, ennélfogva az idézett 348. §-ra alapított érvelés alaposnak el nem ismerhető. Ennek előrebocsátása után az eldöntendő kérdést csak a tényleg szállított áru mennyisége és annak kikötött vételára képezi. A mennyiség tekintetében erre vonatkozó indokainál fogva helyesen rendelkezett a másodbiróság akként, hogy ennek megállapításánál a jelen per folyamában foganatosított szakértői szemlét vette alapul. Az ár tekintetében azonban az imént előadottaknál fogva kizárólag a peres felek között a megrendelés idejében megállapított ár az irányadó.