Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

102 kölyt 22 fokkal határozta meg, a küldött áruk pedig a foktartalomnak nem felelnek meg. 3. Az átadást Salgó-Tarjánban kellett volna teljesíteni, mely kikötésnek felperes szintén nem tett eleget, végre 4. a hordókat nem vette meg s igy felperes azok árát nem követelheti, tagadván azok felszámított értékét is. Felperes tagadván alperes állításait, alperes a hit alatt kihallgatott Kohn Gábor tanúval félbizonyitékot szolgáltatott arra, hogy a vételi ügylet hatálya azon feltételtől volt függővé téve, hogy az áruszámla a fentebb 1. pont alatt összegezett kellékeknek megfeleljen, minthogy pedig a prts. 236. §-a alapján alperesnek megítélendő póteskü letétele esetén teljes bizonyíték lesz arra, hogy felperes a kikötött feltételeknek eleget nem tett s igy maga szüntette meg a vételi ügylet hatályát, keresetével az első eskü letétele esetén elutasítandó volt. Az eskü le nem tétele esetén azonban alperes az áruk vételárának megfizetésére s a hordók visszaadására, illetve értékük megfizetésére azért köteleztetett, mert ha alperes nem igazolja, hogy a vétel hatálya a fenti feltételtől volt függővé téve, azon esetben a keresk. törv. 346. §-a nyert alkalmazást. Az áruk az iratoknál fekvő jegyzőkönyv szerint nem felelnek meg ugyan sem a kikötött, sem a törvényi kellékeknek, miután azonban alperes azok átvételét megtagadta a nélkül, hogy azokat megvizsgálta volna, ennélfogva azok a keresk. törvény 346. §-ának 2. pontja értelmében nem kifogásoltaknak tekintendők, mert alperes beismerte, hogy az áruk megérkezte után felperesnek rendelkezésre bocsátó levélben a minőségét meg sem vizsgálván, e tekintetben az értesítést elmulasztotta, mihez képest a 2. pontban jelzett kifogás elvetendő volt. A 3. pontban említett kifogás önmagától elesik, mert alperes nem tagadta, hogy felperes az árukat kellő időben küldötte a vasútról Salgó-Tarjánba. A 4. pontban említett kifogás elvetendő volt azért, mert alperes köteles lett volna az áruk átvétele után a hordókat felperesnek visszaküldeni s miután ezt nem tette, azok árát megfizetni tartoznék. Tekintve azonban, hogy felperes a hordókat most is hajlandó visszaküldeni, ennélfogva alperest ezek visszaadására kötelezni kellett, ha pedig ezt ezután is megtagadná, az értékfelszámitás ellen mi kifogása sem lehet. Azon kifogást, hogy a szesz literjét