Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

34 könyvből ki nem tűnik, de az más módon sem lett beigazolva, tehát vádlottak akkor, midőn ily módon elszámolni igyekeztek a kezükbe vett összeget, a hivatkozott §-ába ütköző ravaszságot mée: nem követték el, ezeknél fogva tekintettel arra, hogy a községi képviselőtestület által hozott határozat, mint községi sza­bályzat törvényhatóságilag jóváhagyva jogérvényességet netn nyert, vádlottakat a csalás vádja alól fel kellett menteni annyival in­kább, mert a közvádló kir. ügyész is ezen cselekvényre vonatko­zólag vádat a végtárgyalás folyamán nem emelt. A Btk. 462. §-ába ütköző hivatali sikkasztás esete sem forog­hat fen, mert a 462. §. világos rendelkezése szerint okvetlenül megkívántatik az, hogy az illető kezéhez az eltulajdonitott pénz hivatalánál fogva kerüljön, már pediglen vádlottak kezéhez 121 frt 68 kr. nem hivataluknál fogva jutott, hanem csakis megbizás folvtán lett nekik átadva azon czélból, hogy azon bikát vásárol­janak, tekintettel arra, miszerint a község és vádlottak között a bikavásárlásra vonatkozólag magán megbízotti viszony jött létre s igy vádlottak az általuk átvett pénzről számadással tartoznak s tekintettel arra, hogy a vizsgálat folyamán az sem lett teljesen beigazolva, miszerint vádlottak a számadás megtételére a törvény rendes utján szoríttattak volna, tekintettel arra, hogy vádlottak megbízásukat I88Q márczius 13-án nyerték s igy márczius 27-én hozott képviselő-testületi határozat megbizatásukra befolyással nem lehet, tekintettel arra, hogy a vizsgálat folyamán beigazoltatott, hogy a 10 frt költség tényleg fel is merült s végül mivel midőn szorítva lettek, hogy eljárásukról számot adjanak, a 10 frt külön­bözetet vissza is adták s mint községi előjárók cselekményükért fegyelmi uton meg is büntettettek : cselekményük büntetőjogi be­számítás alá nem esvén, őket a hivatali sikkasztás vádja alól is fel kellett menteni. (1890 január 28-án, 283. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az első bíróság ítéletét indo­kolásánál fogva és még azért is helybenhagyja, mert vádlottak cselekménye az első bíróság Ítéletében felhozottak szerint a Btk. 462. §-a alá nem levén vonható, ezzel kapcsolatban az is elbírá­lás tárgyává teendő, vajon a Btk. 355. §-ába ütköző sikkasztás esete nem forog-e fen, azonban a kir. itélö tábla ezt sem találja megállapíthatónak, mert vádlottak a tanuk által is bizonyított régi

Next

/
Oldalképek
Tartalom