Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

17°. sommás végzést a váltótörvény 92. §-án gyökeredző kifogások folytán II. r. alperesnövel szemben hatályon kivül helyezni. ebből folyólag felperest keresetével elutasítani. A budapesti kir. itélö tábla : az e.-b. Ítéletét megváltoztatja, az 1889. ápril hó 25-én 3373. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett A. G. alperest, mint az Almáson 1888. év szept. 20-án 1500 frtról kiállított kereseti váltó elfogadóját, kötelezi, hogy 1500 frt tökét, annak i88gjan. 20-tól járó 6°, Q-os kamatát. 30 frt per- és 22 frt felebbezési költséget felperesnek fizessen meg. Indokok: Alperesnek az a kifogása, mintha a kereseti váltón a rendelvényes és intézvényezett megnevezése s a kibocsátói aláírás hiányoznék, alaptalan, mert a váltó a vt. 5. § ának megfelelően saját rendeletre (ordre meiner Eigenen) van kiállítva, intézvényezettül A. I. van megnevezve s az iránt, hogy felperesnek a váltószöveg alatt olvasható aláírása, kibocsátói aláírás, kétség fenn nem foroghat. A váltó tehát a vt. 3. §. 3., 5. és 6. pontjai kellékének megfelel. Nem vehető figyelembe alperesnek az a kifogása sem, hogy a kereseti váltón levő elfogadói aláírása őt azért nem kötelezné, mert ö a váltón intézvényezettként megnevezve nincs. A vt. nem foglal magában oly intézkedést, mely szerint a váltót érvényesen csak az intézvényezett fogadhatná el. A vt. 21. §-ából, mely szerint az intézvényezett által a váltóra vezetett minden nyilatkozat, melyben az ellenkező ki nincs fejezve, továbbá a váltó előlapjára vezetett puszta névaláírás is elfogadói nyilatkozatnak tekintetik, nem az következik, hogy az intézvényezettől különböző személy a váltót egyáltalán el nem fogadhatná, hanem csak az, hogy ily harmadik személy puszta névaláírás vagy határozatlan tartalmú nyilatkozat által elfogadóként nem kötelezheti magát, hanem hogy elfogadói minőségben csak akkor lesz kötelezve, ha határozott elfogadási nyilatkozatot vezet a váltóra, vagy másnak a váltón levő elfogadási nyilatkozatát együttkötelezettként aláírja. Abból, hogy a váltótörvény, a névbecsülési elfogadás esetét kivéve, az intézvényezettként meg nem jelölt személy elfogadását nem említi, szintén nem következtethető, hogy a törvény ily személy elfogadásától a váltójogi hatályt meg akarná tagadni. Ellenkezőleg épen abból, hogy névbecsülési elfogadóként oly személy is kötelezheti magát, ki a váltón mint intézvényezett