Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

112 elrendelni és igy az előbbi nyilvánkönyvi állapotot helyreállítani, a fent kimondott érvénytelenítés folytán pedig az érintett tjkvben B. 2. sor 985/84. sz. a. bekebelezett tulajdonjognak a C. 3600/874. sz. a. bekebelezett zálog és a C. 25798/876. sz. a. bekebelezett végrehajtási zálogjognak, úgyszintén az ekkép hatálytalanná vált végrehajtásra C. 8. és 10. sorsz. a. becsű és árverés feljegyzéseknek kitörlését elrendeli. Felperesek, mint néhai Sz. J.-nak 7826/89. sz. a. kérvény mellett bemutatott családi értesitövel igazolt örökösei, keresetüket a B. 82. sz. tjkvben A. I. 1—6. sorsz. a. felvett s Sz. J. tulajdonául bejegyzett ingatlanokra alperes javára foganatosított bekebelezések és feljegyzések törlésére, tehát Sz. J. nyilvánkönyvi jogának védelmére irányozták. Ily kereset indítására egyik örökös is jogosítva lévén, a felperesek kereshetőségi joga ellen emelt alperesi kifogás jogos alappal nem bir. A per érdemére vonatkozó alperesi tagadás ellenében a már fentebb felhívott családi értesitövel kétségtelenné tétetett, hogy ifj. Sz. J. 1869. nov. 12-én meghalt s az által ki van zárva a lehetősége annak, hogy az alperes végrehajtás utján érvényesített követelésének alapjául szolgált s 1873. jul. i-én kelt adóslevelet ő állította volna ki, következőleg, hogy alperesnek a felperesek elhalt édes apja ifj. Sz. J. lenne eme kötelezvényre adósa. Minthogy pedig K. A., G. M. és ör. Sz. J. tanuk vallomásával igazolva van, hogy a B. 82. sz. tjkvben foglalt ingatlanok ennek az 1869. évben elhalt ifj. Sz. J.-nak hagyatékát képezik s ebben a tlkvben foglalt bejegyzésekből és a tlkvi hatóságtól beszerzett végrehajtási iratokból kiderül az is, hogy alperes említett követelése ezekre az ingatlanokra kebeleztetett be, s annak behajtása végett ezekre az ingatlanokra vezettetett alperes végrehajtást; kétségtelen az is, hogy eme bejegyzések az adós személyében történt tévedés miatt eredetileg érvénytelenek voltak. A tkvi rdts 148. §-a. valamint az 1881 : LX. tcz. 91. §-a végrehajtás utján foganatosított bejegyzéseknek törlési perrel való megtámadását kizárjak ugyan, de a dolog természetéből folyólag csak akkor, ha a végrehajtás utján teljesített bejegyzések annak a személynek ingatlanaira eszközöltettek, a ki ellen a végrehajtás el volt rendelve. A jelen esetben azonban a végrehajtás a fentebb már kifej-