Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVIII. kötet (Budapest, 1891)

«4 Huber Mihálvné életében házsártos természetű, irtóztató nyelvű s részegeskedő volt, ki fiával nösülése óta szünet nélkül perlekedett, nemcsak gyűlölte neje miatt, hanem a gazdasági kezelés miatt is, menyét folyton becsmérelte; mely eljárásával fiának kedélyhangulatát annyira elkeserítette, hogy ez öngyilkossági kísérleteket tesz vala, majd boritalra is adja magát. A cséplés idején történt gabona-kicsirázás miatt a szemrehányások s piszkolások megújulnak Huber Mihálvné részéről, ki nem szűnik meg fiának izgatott állapotát fokozni, ugy hogy vádlott a vádcselekményt elözó napokban már buskomorrá vált. Ugyancsak október 4-én ismét heves összeszólalkozás volt, különösen anya és fia közt, mely hosszabb folyamatu czivakodás közben vádlott üres gyomorral nagyobb mennyiségű bort fogyasztott, ugy hogy bizonyítékok szerint nagyobb fokban ittas volt és ezekkel az ellentanusitások, kik vádlottat nem ismerik, czáfolást nyernek. Minthogy a vádcselekmény elkövetését rövid idővel előzőleg Komáromi Kálmán a vádlottat «nagyon szokatlan színben* látja; Sebők József is «nem rendes viseletű»-nek észleli; Still István október 4-én délben már «nagyon ingerültnek, szinte őrültnek, mint még soha nem láttam* tapasztalta, a vádcselekmény elkövetése idejében pedig Bucsai János béres szerint vádlott «kikelt volt emberi formájából az indulattól, oly vadnak nézett ki, hogy megijedt tőle» ; Mikán János szerint «mint kinek tökéletes esze nincs, futkosott fel s alá» ; Lázár Ferencz szomszéd a vádlotton •nagymérvű sápadtságot* észlelt; Horn Ferenczre a vádlott, midőn legnagyobb fokú izgatottságban kezeivel hadonázva ordítozás közben föl s alá szaladt, egy őrült benyomását tette: Sebők József szerint vádlott érthetlen szavakat morogva «örülésig terjedő izgatottságbanu le- és felrohant az udvaron, ugy hogy ö megrettent törült, dult arczától* és reá «az őrjöngő benyomását tette» ; Holtmann Etel szerint vádlott arendkivül szokatlanul, furcsán nézett kii, rendkívül felindult volt, mint még soha nem látta; most említett tanuk pedig a vádlottal sürün érintkező ismerősök, részben cselédek lévén, összehasonlítás s egybevetés után legközvetlenebb uton merített észlelésük különös figyelmet kíván, de az eset színhelyén megjelent honvédhuszár őrmesterek Kosik Imre, Pálfi Lajos is így nyilatkoznak, «vádlott mint őrült dühösen