Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVIII. kötet (Budapest, 1891)

kifizetett íz frtból 6 frt 51 kr. alperest terhelné, miután nincs igazolva, hogy a vásárlás az alperes által szállítandó köles f<-de zetére szolgált, s igy egyedül a zsákok szállítása s visszaszállítása körül felmerült költség 7 frt 88 kr. felperes szerint jöhetne tekintetbe, habár ennek számszerüségét sem igazolja felperes ; ezek szerint tehát felperes részéről tényleges kár igazolva nincs. De a mennyiben felperesnek tényleges kára lenne, akkor sem követelhetné alperesen, mert a C. alatt csatolt megállapodás szerint alperes 1887. évi köles termését adta el felperesnek; hogy ezen C. alattiban 300—500 métermázsa tüntetett ki, az csak a szerződő felek valószínűségi számítását tünteti ki, szerződő felek akarata csak oda irányulhatott, hogy alperes eladja, felperesi megbízott Minichreiter pedig megvegye évi termését, már pedig a keiesk. törv. 265. §-a értelmében szerződés magyarázatánál a felek akarata az irányadó, ezen szerződésnek pedig alperes eleget tett, mert Beznó István és Fakkó János tanuk egybehangzó vallomása szerint alperesnek 1 10 zsák rostált kölese lett és ezen 1 10 zsákot felperesnek el is küldé s így a C. alatti megállapodásnak eleget tevén, ellenében felperes kára megtérítését nem követelheti. Mindezeknél fogva felperest — mellőzésével az alperes által szükség esetében Minichreiternek kínált eskünek mint feleslegesnek, — az előadottak alapján keresetével mint igazolatlan és alaptalannal elutasítani kellett, stb. (1889. évi január hó 23-án, 2294 sz.) A kir. itélő tábla: Az elsöbiróság Ítéletét 18 frt 80 kr. töke részletre és a perköltségre nézve megváltoztatja 8 alperest felperes részére 18 frt 80 kr. tökerészlet és 30 írtra mérsékelt perköltség megfizetésére kötelezi, az ítélet többi részét pedig helybenhagyja, stb. Indokok: A felperesi M. alatti iratokból határozottan az tűnik ki, hogy a kérdéses ügyletnél alperes akarata, ténye, határozott mennyiségű köles-szállítására nem irányult, a mennyi termett, a tanuk vallomása szerint felperesnek elküldetett, azért tehát, hogy a mindkét peres fél által megszemlélt kölesből a learatás után a remélt mennyiségű köles nem lett, s alperes a C. alatti okiratban kitett mennyiségű kölest egész mennyiségében át nem adhatta, kártérítésre azért sem kötelezhető, mert felperes azt.