Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVIII. kötet (Budapest, 1891)

i37 töltendő volt, s hogy ott két órai várakozás, leselkedés után előbb a kampósbottal testvérbátyja fejére s mellére ütéseket intézett, majd a vastőrrel annak testébe szúrásokat tett s ily módon vele végzett ; tekintve mindazonáltal, hogy utóbb a végtárgyalás alkalmával vádlott a vizsgálati eljárásban tett ama vallomásától lényegileg eltérő vallomást tett s nevezetesen tagadta, hogy testvérbátvjának megölésének szándékával ment volna a szőlőbe, sőt ismételten azt állította, hogy szőlőt akart hozni s testvérbátyját megverni, továbbá határozottan állította, hogy közte és testvérbátyja között dulakodás fejlődött ki, melynek kezdeményezője testvérbátyja volt és hogy ö vádlott csak azután, miután testvérbátyját a dulakodásban leütötte volna és ez a földön hevert, határozta el, hogy «vele végezi) ; tekintve, hogy a szóbeliség és a közvetlenség természetéből következőleg: a bűnvádi eljárás súlypontját a szóbeli és a közvetlenségen sarkaló végtárgyalás képezvén, vádlottnak a végtárgyalást megelőző vizsgálat, valamint a végtárgyaláson folyó bizonyító eljárás alkalmával tett vallomásai közötti eltérés esetében, a vizsgálat alatti vallomás csupán akkor vehető a végtárgyalási vallomás mellőzésével az ítélet alapjául, ha annak valódisága, illetőleg nagyobbfoku valószínűsége, mint a végtárgyalási vallomás, más bizonyítékok, adatok, illetőleg mellékkörülmények által is támogattatik ; vagyis, ha a bűnvádi eljárás alatt felmerült és bizonyítottnak elfogadott körülmények találkozása nyomatékos súlyt képeznek a dolognak a vizsgálati vallomással megegyező lefolyása mellett ; tekintve ellenben, hogy ha csupán a vizsgálat alatti vallomás áll szemben a végtárgyalás alatti vallomással, ha tehát az előbbinek nagyobb nyomatéka, az eljárás alatt szerzett adat vagy bizonyíték által nem támogattatik ; különösen pedig, ha jelenségek mutatkoznak, melyeknek összefüggése nagyobb valószínűséggel magyarázható a dolognak a végtárgyaláson állított lefolyásából mint vádlottnak vizsgálat alatti vallomásából, ez esetben a vég tárgyalásnak fentebb kiemelt természetéből következik, hogy vádlottnak az itélő bíróság jelenlétében ennek és a kir. ügyészség kérdései, valamint a szembesítések következtében tett sem benső,