Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVIII. kötet (Budapest, 1891)

•99 •egy waggon sónak felperes részére leendő szállításának közvetí­tésére a y/. alattiban felsorolt s felperes által elfogadott feltéte­lek mellett; ezen felül elsőrendű alperes a D. alatti szerint Kelenföldtől kezdve Szegszárdig ezen sómennyiség szállítmányo­zója is, mig másodrendű alperes ugyanezen vonalon annak fuva­rozását eszközölte. Igv az eldöntendő kérdés csak az volt, vajon alpereseket ezen minőségükben felperessel szemben terheli-e fele­lősség és mennyiben, az általuk nem tagadott sóhiányért ? A per során felhozott bizonyítékokból azonban a bíróság beigazoltnak látta, miszerint ilyenre nem tartoznak. — — — — A mi másodrendű alperest illeti, kötelezettségének érdemle­ges elbírálása előtt első sorban az általa tett elévülési kifogást kellett figyelembe venni. Tény ugyanis, hogy felperes keresetét ezen bíróság előtt a k. t. 390. és 410. §-ainak ellenére az egy évi elévülési idő elteltével indította meg, védekezvén ezzel szem­ben azzal, hogy keresetét még egy éven belül adta be a szegszárdi kir. járásbíróságnál, mely illetőségét azonban csak ezen egy év elteltével jogerőre emelkedett végzéssel leszállította, s így nem állott módjában keresetét ezen bíróságnál egy éven belül megin­dítani. Ezen védekezés azonban figyelembe vehető nem volt. Mert illetéktelen bíróság előtt megindított kereset az elévülést félbe nem szakítja, sem fel nem függeszti, miként ezt a kir. Curia döntvényileg ki is mondotta. (Döntvénytár, u. f. VI. k. 262. 1.) Igaz ugyan, hogy a kir. Curia ezen elvet csak a k. t. 349. §-ára nézve mondotta ki, nincs azonban elfogadható ok arra, hogy a 390. és 410. §-okra ki ne terjesztessék. S e részben különbséget nem tesz azon körülmény sem, hogy a kártáritést illetőleg már korábban voltak a C. 5V. és 67. alattiak szerint a peres felek között alkudozások. Mert egyfelül a k. t. alapos intézkedése, de másfelöl a kir. Curia határozatai szerint is (Döntvénytár V. k. 231. és 243. 1.) csak a kereset benyújtása s nem a felek közt lefolyt alkudozások vagy a kifogások közlése szakítja félbe a ke­reset elévülését. Ennélfogva felperest keresetének elévülése miatt másodrendű alperessel szemben elutasítani kellett. De elutasí­tandó volt a dolog érdemét illetőleg is. (1889. május 19.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsöbiróság ítéletét hely­benhagyja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom