Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVIII. kötet (Budapest, 1891)

76 keresetével — mint igazolatlannal — elutasítandó volt ; ellenkező esetben azonban, — alperesi tagadással szemben — beigazoltunk volt veendő, hogy peres felek között, a keresetben emiitett megállapodás s az ezen alapuló társas viszony létrejött; minek következményeként alperes czég által, a in. kir. dohányjövedéki központi igazgatósággal, — külföldi dohányok eladása — illetve megvételére nézve kötött, s jövőben kötendő ügyletekre nézve, felperes czéget alperes czég egyenjogositott tagjának itéletileg elismerni kellett. Ezt azonban csak az ítélet rendelkező részében szövegezett föeskütől föltételezetten lehetett bíróilag elismerni; mert habár alperes elleniratában beismeri is, hogy 1888. év elején felperes czéggel. a kincstár számára külföldi dohánybevásárlásra vonatkozó ügyletek megkötése tekintetében beszélgetett, s az esetre, ha a kincstár a dohánybevásárlás és eladásokat bizomány utján fogná eszközölni, felperessel társas szerződésre is lépett: ezen körülményre vonatkozó beismerése, nem vonatkozik a felperes által vitatott megállapodás és ezen alapuló társas viszonyra. Alperes ugyan a főeskü általi bizonyítást ellenezte s annak mellőzésével a kereset elutasítását kérte ; mivel az állítólagos szerződés létrejöttéhez megkívántató komoly akarat nyilvánítása ki van zárva, a külső bizonyítási eszköz hiánya miatt; mivel továbbá a főeskü nem döntő ténykörülményre, vagyis a szerződés kezdése és végződésére vonatkozik. Alperes ezen érvelése kellő méltatásban azért nem részesülhet, mert azon körülmény, hogy peres feleknek a szerződés létrejöttéhez megkívántató komoly akarat nyilvánulásuk irásba foglalva nem lstt, s hogy a külső bizonyítási eszközzel nem igazolható, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a szerződés peres felek között ennek daczára létrejöhetett és ezen oknál fogva felperes a főeskü általi bizonyítást a perrendtartás 230. §-a alapján igénybe vehette, s azt alkalmazni kellett jelen esetben annyival inkább is, mivel a kereskedelmi törvény 311. §-a rendelkezése szerint kereskedelmi ügyletek érvényességéhez a törvényben kijelölt esetek kivételével, mely kivételek közé a per tárgyát képező ügylet nem tartozik, azoknak irásba foglalása nem szükséges; felperest tehát a főeskü, mint perrendszerü bizonyítékának alkalmazásától elütni nem lehetett.