Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

6 sértés, melynek következtében K. Jása ezen szemén megvakult, löeszközzel. puskalövéssel ejtetett és hogy azt Cz. Szovra vádlott okozta, a vizsgálat és végtárgyalás adatai, nevezetesen pedig nevezett vádlottnak beismerésével is kétségen kivül van helyezve. Cz. Szovra vádlott azt állítja ugyan, hogy öt K. Jása és ennek neje, A. Pája akkor, a midőn mint mezei csősz lakásáról puskával a vállán a mezőre akart menni, vasvillákkal felfegyverkezve az utczán megtámadták, reá ütéseket mértek és hogy ő ezen ütések ellen a puskával ugy védte magát, hogy a puska agyát kezében tartva, azt feje fölé. majd pedig feje elé forgatta, hogy e közben a megtámadói közül valamelyik vasvillával a puskára ütvén, az ütés annak ravaszát találta, s hogy ennek folytán a puska a dulakodás közben véletlenül sült el. Azonban Cz. Szovra vádlott ezen állítása mellett semmiféle bizonyító adat nem állíttathatott elő. Ellenben K. Jása sértett és ennek neje A. Pája határozottan állítják, hogy ők Cz. Szovra vádlottat nem támadták meg, hanern hogy ez a K.-ék házába jött, onnan azután dulakodás közben az utcza közepéig érve ott megállott és a puskát 10 lépésnyi távolságból a szintén az utczára került K. Jására czélozva, sütötte el. Minthogy ezt az állítást K. Mileva és K. Szinka tanuk is, kik eskü alatt azt bizonyították, hogy Cz. Szovra vádlott már a lövés előtt házuk utczaajtaja előtt jött és a puskát K. Jására irányítva, azt el akarta sütni, de abban D. Vásza által megakadályoztatott, megerősítik ; minthogy ezek szerint be van bizonyítva, hogy Cz. Szovra vádlott támadta meg K. Jását puskával és hogy a puska nem véletlenül sült el, hanem hogy azt Cz. Szovra vádlott dulakodás közben szándékosan sütötte el: a Btk. 79. §-a alkalmazhatásának esete ki van zárva. De a most idézett törvény §. még abban az esetben sem volna alkalmazható, ha bizonyítva volna is, hogy a puska véletlenül sült el ; mert akkor a cselekmény az eredménynyel okozati összefüggésben, kausalis nexusban, nem állana és a véletlen esete forogna fen, mely az ennek lefolyása alatt létrejött eredménynek a Btk. 79. §-a alá foglalását elvileg kizárja; a mennyiben a 79. §. szándékos, habár nem büntethető cselekményt tételez fel, rnig a tvéletlen eseményi a szándéknak épen a legmerevebb ellentéte. A kir. táblának az az érvelése tehát, hogy a vádbeli cselek-