Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

valamint A. Paját is, a ki beismeri, hogy a menekülő Cz. Szovr.it vasvillanyéllel fejbe vágta, az utóbbi által elszenvedett, s az orvosszakértni látlelet és vélemény szerint 25 nap alatt gyógyuló súlyos testi sértés bűntettében mint tettestársakat; ezenkivül K. Jását még a Cz. Máczán ejtett súlyos testi sértés vétségében is a fenhivatkozott törvényszakaszok alapján bünösökül ismerni kellett. S pedig K. Jását a súlyos testi sértés vétségében azért, mert habár tagadja, miszerint a Cz. Máczán észlelt s az orvosszakértöi látlelet és vélemény szerint 10—íz napi gyógyulást igénylő sérülés az ö tevékenységének volna eredménye; ellene a bizonyíték helyre lett állitva, a sérültnek D. Vasza tanú által is támogatott előadása, valamint Cz. Szovra által. A büntetés kimérésénél enyhítőül szolgált mindannyi vádlottra nézve büntetlen előéletük, s hogy a terhükre rótt cselekményt czivakodás közt, s így felindult kedélyállapotban követték el, az I. és II. r. vádlottaknál még az is, hogy mindketten sérelmeket szenvedtek ; miglen az I. rendű vádlottal szemben súlyosítóul vétetett, hogy életveszélyes eszközt használt. Az I. és II. rendű vádlottak kártérítési követeléseikkel elutasittattak, minthogy sérüléseik kölcsönös bántalmazásokból származtak. (1889. évi február 7-én 605. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Tekintve, hogy Cz. Szovra I. rendű vádlott azon védekezése, hogy puskája dulakodás és az ütlegeknek puskájával megkisérlett felfogása közben szándékán kivül sült el, K. Mileva és K. Szinka érdekeltségüknél fogva kifogásolt aggályos tanuk terhelő, de egymás közt el is térő vallomásaival megczáfoltnak nem vehető, s azonképen a nevezett tanuk abbeli állítása is, hogy Cz. Szovra puskáját K. Jására irányozottan czélba vétel mellett sütötte el, Cz. Szovra tagadásával szemben bebizonyitottnak el nem fogadható, ellenben a végtárgyalás adataival az eset keletkezése, lefolyása s azzal, hogy a puska nem támadási czélból volt ezen vádlott kezében, bőven indokoltatott védekezésének ama határozott állítása, hogy a lövéssel való sérelmezés szándékában nem volt, hogy puskájának elsülése jogos önvédelmezése közben véletlenül történt, s hogy ezek szerint az ezen lövés által okozott vádbeli sérelmezés a Btk. 79. §-a alapján terhére beszámítás alá nem vonható. Tekintve, hogy ug\ancsak ezen a végtárgyalás eredményével