Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

49 fizetés iránt annak megbízottjához P. Samuhoz intézett kérdést, megállapítható, hogy nevezett R. Gyula akkor lakásán levő irodájában jelen nem volt, s ekép az a körülmény, hogy az óvásban a telepesnek otthon nem léte kifejezetten fel nem említtetett, az óvásokat a váltókereset fentartására alkalmatlanokká jelen esetben annál kevésbé teszi, mert alperes nem is állítja, hogy R. Gyulánál fedezetről valóban gondoskodott, perbeli védekezése pedig az ellenkezőről tanúskodik; mert végre felperes a váltó ki nem fizetéséről a váltótörvény 45. §-a értelmében csak közvetlen előzőjét Fr. Mórt tartozott értesíteni, az elfogadó kötelezettségein pedig az értesítésnek elmulasztása teljességgel nem változtat. Nem volt figyelembe vehető alperesnek a z'l. alattira alapított az a kifogása sem, hogy felperes a W. Izrael-féle váltók által kereseti követelésére nézve kielégítve lett, mert szemben azzal, hogy a kereseti váltók felperes birtokában vannak és hogy a váltó elfogadóját a váltóbirtokos irányában feltétlen fizetési kötelezettség terheli, alperes nem is állítja, hogy a kereseti váltók értéke a kibocsátó vagy forgató által helyette s az ő nevében kifizettetett volna, s mert különben is a kereseti váltók kelte előtt kiállított 27. alatti okirat szerint K. J. a tulajdonát képező W. Izrael-féle váltókat Fr. Mórnak csak kézi zálogul s biztosítékul adta át, hogy utóbbi magát, ha a kereseti váltók alapján fizetésre köteleztetnék, azok értékéből kielégíthesse, s miután alperes előadása szerint is Fr. Mór a kérdéses váltókat ugyanily módon adta át felperesnek, ezek felperesnek is csak biztosítékul vagy fedezetül szolgálnak, mi őt a kereseti váltók értékesítésében nem akadályozhatja, nem változtatván a dolgon az, hogy a biztosítékul szolgáló váltókövetelésekre nyert zálogjognak felperesre történt átruházása a 4V. szerint telekkönyvileg bejegyeztetett. Nem bírván ezek szerint alperesnek fen elősorolt kifogásai törvényes alappal, a sommás végzést az óvásokban felszámított vitelbér kivételével hatályában fentartani kellett. A vitelbér tekintetében azért volt a sommás végzés hatályon kívül helyezendő, mert az óvások az enyingi kir. járásbiró által Enyingen vétetvén fel, ily eljárásnál vitelbér fel nem merülhetett, de válaszában felperes a követelést ezen a czimen maga is elejtette, a keresetétől eltérő más jogczimen pedig e követelés meg nem Ítélhető. Döntvénytár, uj folyam. XXVII. 4