Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

3» tetik ; minthogy továbbá felperes maga beismerte, hogy az alperes bank igazgatóságától kinevezést pénztárnokí minőségben nem kapott; minthogy alperes bank abbeli eljárása, hogy felperest az alsó-kubini takarékpénztárral való egybeolvadása után 4 hónapig mint pénztárnokot alkalmazta, szemben az egyedül irányadó alapszabályok világos rendelkezésével, nem tekinthető olyannak, mintha felperest végleg alkalmazta volna; minthogy a kereskedelmi társaságok és azoknak alkalmazottjai közötti szolgálati viszonyokat, s a fizetési s ellátási igényeket az alapszabályok határozzák meg, felperes pedig nem is állította, hogy alperes bankkal fizetési igényei tekintetében külön egyezkedést kötött volna; mindezeknél fogva felperesre mint nem az alapszabályok értelmében alkalmazott tisztviselőre a keresk. törvény 57. §-ában meghatározott 3 havi felmondási idő alkalmazható nem lévén, keresetével elutasítandó volt. Alperesnek a kereseti jog ellen emelt kifogása birói figyelembe nem vétethetett ; mert alperes bank a fenállott alsó-kubini általános takarékpénztárral egyesülvén, illetve utóbbi a «Tátra» bankba beolvadván, alperes bank ennek jogutódául tekintendő, de eltekintve attól, felperes 4 hónapig kapván alkalmazást az alperesi banknál, netáni igényeit csakis utóbbi ellen érvényesítheti. (1889. évi deczember 21-én 145. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, s alperest kötelezi, hogy a kereseti 87 frt 50 kr. tőkét s jár. felperesnek fizesse meg. Indokok: A kereseti jog ellen tett kifogás nem volt figyelembe vehető, mert felperes mint pénztárnok az alsó-kubini takarékpénztárnak a Tátra bankba történt beolvadása után 1887. évi október 16-ától 1888 február 15-ig a Tátra banknak alsó-kubini fiókjánál, tehát alperesnél működvén : a felmondási idő egy részére követelt fizetése iránt keresetét az utóbbi ellen helyesen indította. Az ügy érdemére vonatkozólag pedig azért kellett az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni s alperest a kereset értelmében marasztalni, mert alperes nem tagadja azt, hogy felperes 1888. évi február hó 15-ig mint pénztárnok alperesnél tényleg működött s hogy e napon felmondás nélkül bocsáttatott el: minthogy pedig felperest mint pénztárnokot a kereskedelmi törvény 57. §-a értelmében három havi felmondás s így felmondás nélkül tör-