Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

304 birtokban levő féllel szemben rendelhető el, felperesnek Markovics Gyulát, ki a kereset tárgyát képező 4. hold főidet alperestől alhaszonbérbe vette és Kaics Pált, ki a 4 holdból egy hold kaszálót Markovics Gyulától vett ismét alhaszonbérbe, mint tényleges birtokosokat kellett volna perbe vonnia. Felperes ez iránybani mulasztása mindazonáltal a visszahelyezési keresetnek megítélését, ha a keresetnek a per során tüzetesen meg nem jelelt tárgya előzetesen póttárgyalás utján, a telekkönyvi és helyrajzi számok, esetleg a szomszédok megjelölésével s vázrajz bemutatásával, kellőleg tisztába hozatnék, nem gátolná ; mert ugy a földtulajdonos, Mándits Mária, valamint az alhaszonbérlök Markovics Gyula és Kaics Pál az 1890 máj. 20-ára kitűzött tárgyalásra megjelenvén, perbe állottak s védelmüket előterjesztették. Ennek daczára helyben kellett hagyni a másodbiróságnak felperest keresetével elutasító Ítéletét, mert a haszonbérlőnek a tulajdonossal szemben csak azon esetben van visszahelyezéshez joga, ha a haszonbéri szerződés feltételeinek eleget tett. (1802. XXII. tcz.) Már pedig felperes a perbe hivott tulajdonos Mándics Máriának erre vonatkozó ellenvetésével szemben nem bizonyította, hogy a megháboritás előtt már lejárt, nevezetesen az 1889 évi november hó 1-én esedékes haszonbéri összeget kifizette volna. Felperes azzal védekezett ugyan, hogy a haszonbért azért nem fizethette a bérbe adó Mandits Mária kezeihez, mivel az a nevezett ellen vezetett végrehajtások folytán nála letiltatott; ez azonban felperes védelmére nem szolgál, mert eltekintve attól, hogy a B. alatti letiltó rendelvény 1890 május 8-ról s az E. a. 1890 febr. 28-án lévén keltezve, az F. alatti pedig az 1889. évi november hó 1-én lejárt baszonbéri részlet tekintetében elkövetett mulasztásnak mentségül nem szolgál, a letiltás felperes szerződési kötelezettségeit meg nem szüntette, öt a fizetés alól fel nem mentette, s a lejárt haszonbérek visszatartására fel nem jogosította, hanem felperesnek kötelezettségében állott volna a lejárt részletekel a lejáratkor a végrehajtást foganatosító bírósághoz birói kézhez letenni ; mit nem tévén, a tulajdonos tényeiből folyó birtokháboritással szemben visszahelyezésre igényt nem tarthat, stb.