Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

245 K. András tanuk előtt azzal fenyegetődztek, hogy: «ma még egy hajdúnak meg kell halnia !» Tekintve, hogy ezen fenyegetéssel az erdővédek elleni gonosz indulatuknak kifejezést adtak, hogy továbbá ifj. L. Mátyás, D. Adolf és H. János tanuk hit alatt tett vallomásai szerint a nagylomniczai és hunfalvi czigányok, — tehát a tanuk társai mint vakmerő tolvajok és útonállók az ottani vidékre valóságos csapást képeznek, hogy vallomásaik ellentmondók, mert vádlott M. Sándor szerint ezen szavakkal : «az halálotok lesz!», P. Róza szerint pedig szótlanul lőtt, mindezen körülmények a nevezett tanuk vallomásának hitelességei iránti aggályokat eléggé indokolják. Ezek szerint a bűncselekmény elbírálásánál, miután a helyszínén fentebb nevezetteken kívül jelen senki sem volt, egyedül vádlott vallomása, főleg miután az az elővizsgálat és végtárgyalás folytán felmerült körülményekkel meg nem czáfoltatik, volt irányadóul vehető. Vádlott előadása szerint ö a czigányokat az erdőbe menni látván, egy erdei kártételnek elejét veendő, de szolgálatadója, L. Mátyásnak azon parancsa folytán is, hogy a czigányokat a «Matlárháza» fürdő-teleptől távol tartsa, utánuk ment az erdőbe és rájuk lesvén, fegyverét a ravasz felhúzása nélkül használatba helyezte és felszólította őket, hogy az erdőből távozzanak. Miután azonban a czigányok távozás helyett feléje közeledtek és pedig botokkal fegyverkezve, felszólította őket, hogy tőle 3 lépésre távol maradjanak. A tilalom egyik megszegőjét M. Sándort pedig fegyvere csővével kétszer megütötte, •— mialatt, meglehet, hogy fegyverének ravasza is felhúzódott, mit azonban észre nem vett. Erre megint G. János közeledett feléje egy nagy doronggal, kit ismét a távozásra szólított fel, de ezen pillanatban fegyvere elsült és G. Jánost lábán találta. Erre nagyon megijedt és segítséget hozandó, Matlárházára sietett. Azt, hogy M. Sándorra is lőtt volna, határozottan tagadja. Vádlott ezen védekezése, mint fentebb is megemlittetett, a kiderített körülmények által meg nem czáfoltatik. Igaz ugyan, hogy mikor az erdőből lejött, P. Tóbiás és neje előtt oda nyilatkozott, hogy kénytelen volt védelmére fegyverét használni és ezen kijelentése a lövés szándékosságára enged következtetést, de