Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

1.10 pillanatban pedig, bár kardjával több vágást intézett a tömegre, a melyekkel Ny. Pál süvegét és B. András kalapját keresztül is vágta, dorongokkal és botokkal, a melyek az udvarban állott rakásból szedettek fel, oly erősen meg- és leveretett, hogy közvetlenül az udvarbeli egyik farakás aljában eszméletlenül a földön elterült és saját állitása szerint az agyonveretést csakis azon szerencsés véletlen következtében kerülte ki, hogy a fejére még B. G. János által ezután mért három csapás a farakás által, a mely alá N. József feje mintegy beszorult, felfogatott. E csendőrnek leverése után a boszuját töltött tömeg hazaszéledt. Az okozott bántalmazások következtében a becsatolt orvosi látleletek és vélemények szerint G. Sándor egy 8 napon belül gyógyult fejsértést, J. Péter egy 8 napon tul, de 20 napon belül gyógyuló fejsértést, N. József végre 9 rendbeli oly erős sérülést szenvedett, hogy azoknak gyógyulása 35 napot vett igénybe. I—X. r. vádlottak a vizsgálat és végtárgyalás alkalmával önmaguk beismerték, mikép a tömegben, a melynek több tagja kideríthető nem volt, mindannyian jelen voltak. Az egyesek ténykedésére ezenkívül fenforgó bizonyítékokat részletezve : B. G. János tagadásával szemben K. Imre, Cs. Pál, B. András, Gy. János, N. István, F. István és T. M. István vádlott társai, ugy G. Sándor, G. Sándorné, ifj. Cs. Sándor, L. Julcsa és F. Péter tanuk egybevetett és egymást kiegészítő vallomásaival bizonyittatik, hogy a korcsmából történt kilépésével a csendőr megfogására izgatta a tömeget, hogy a tömeg élén G.-ék udvarára behatolván, a konyhaajtó kinyitását s a csendőrnek kiadatását követelte azzal, «hogy annak meg kell halnia», hogy a belülről becsukott konyhaajtót K. Imre, Ny. Pál, B. András és Cs. Pállal együttesen benyomta, hogy a már levert G. Sándor és J. Péter után kilépett N. József verésére a tömeget azzal: «ez az, ezt üssétek!* felhívta, hogy ennek karját, a midőn kardjával védekezett, megfogva, feltartotta s ez uton Őt harczképtelenné tevén, annak leverésére módot nyújtott s hogy a már levert s a farakás mellett elterült N. Józsefre több s utoljára egyedül annak feje iránt a bűnjeles dorongok leghosszabbikáva! (2 méter) három erős ütést mért, hogy ezután azt altestén megrúgva, a dorongot reá dobva, ott hagyta, kijelentve G. Sándorné abbeli sopánkodására, hogv az meghalt, mikép «ezt akarta*.