Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

T 11 előtt a komoly következményekre való figyelmeztetés után eskü alatt vallott. Az továbbá, hogy B. József vádlott beismerte, miszerint M. Ferencznétöl több izben élelmi szereket kapott: a jelen esetben szintén nem bizonyíték ; mivel nevezett vádlott eme beismeréséhez azt is hozzá tette, hogy azokat az élelmi szereket M. Ferencznétöl az üzleti levelezés körül való segédkezésért kapta. Minthogy pedig az eljárás fejleményei, B. József vádlott ellen a fentebbieken kivül egyéb terhelőt fel nem mutatnak, a kir. tábla eme vádlottat, a vádbeli hamis tanuzás bűntettében bűnösnek ok és jogszerűen fel nem ismerhette. Hasonlóképen M. Ferenczné vádlott ellenében az eljárás fejleményei, nevezetesen B. Imréné, G. József, K. Imréné és B. Jánosné tanuk vallomásai lényegileg csak annyi terhelőt szolgáltatnak, miszerint a nevezett vádlott a maga érdekében eme tanukat különböző ügyekben és alkalmakkal tanúskodásra szólította fel, s nekik pénz- és egyéb jutalmat igért, illetőleg kinált. Egyik sem mondja azonban a nevezett tanuk közül, hogy a midőn kijelentették M. Ferenczné előtt, miként a kérdéses körülményről tudomással nem bírnak, az őket tovább is kérte, faggatta, rábeszélte, illetőleg hamis tanuzásra rábírni törekedett volna. Szem előtt tartva már most, hogy a Btk. 222. §-a határozottan arról szól, ki mást «hamis tanuzásra rábírni törekszik* és nem arról, a ki valakit az érdekében való tanúskodásra felszólít, vagy annak azért jutalmat ígér vagy kinál, és tekintve, hogy M. Ferenczné vádlott a nevezett tanukban olyan személyeket szólított fel a kérdéses tanúskodásra, a kikről körülményeiknél fogva okszerűen feltehette, hogy az illető körülményről felvilágosító tudomással bírhatnak: a kir. tábla azt a felszólítást nem találta olyan cselekménynek, a melyben M. Ferenczné vádlott ellen a hamis tanuzásra való reábirás vétségét állapíthatta meg. Ezeknél fogva a kir. tábla ugy B. József, mint M. Ferenczné szül. Sz. Róza vádlottat az ellenük emelt vád alól felmentendőnek találta. Egyebekben a kir. törvényszék ítéletét vonatkozó indokainál fogva hagyta helyben, mindazonáltal ez utóbbiak során annak a kijelentésnek mellőzésével, mintha M. Ferenczné B. Józsefet hamis tanuzásra csábította volna. (1889 okt. 14. 30230. sz.)