Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

109 mondandó. M. Ferenczné ellen a hamis tanuzásra rábírás vétsége a B. József ellen fenti értelemben igazolt hamis tanuzás bűntettével már igazolva van ; bizonyitékot szolgáltat azonban ellenében a hamis tanuzásra rábírás mellett B. Imréné tanúnak azon vallomása, hogy a fent jelzett kisebb polgári perben öt M. Ferenczné szóllitotta fel, hogy mondja a járásbiróságnál, miszerint a lakbért özv. Tr. Istvánnénak ö általa küldötte fel M.-né; továbbá J. József azon vallomása, hogy neki H.-né két font vadhúst adott s még 5 frtot igért az esetre, ha a járásbíróság előtt azt mondja, hogy neki munkabérét Tr.-né a M.-né által fizetett lakbérösszegböl fizette ki, s végül a Il-od rendű vádlott által hivatkozott K. Imréné vallomása, hogy M.-né által felszólittatott, hogy azt vallja, miszerint M.-né ö általa küldött özv. Tr.-nének élelmi szereket: ezen vallomásáért oly ígéretet tevén vádlottnő, hogy fáradozásaiért dupla napszámot kap. Ezen tanúvallomások szerint kétségtelen, hogy M. Ferenczné különféle ígéretekkel igyekezett fentnevezett tanukat az említett polgári peres ügyben hamis tanuzásra reábirni. Ugyancsak a fehérvári kir. járásbíróságtól beszerzett 29. vsz. alatti polgári periratok tanúsága szerint M. Ferenczné még 1885. évben 16 frt s jár. iránti pert indított özv. Tr. Istvánné ellen. Ezen perből kifolyólag pedig M. Ferenczné felszólította Sz. Józsefet, hogy 3 frtot fog neki adni, ha a bíróság előtt azt vallja, miszerint az özv. Tr.-né által tőle (M.-nétől) vásárolt kukoriczát ő vágta le, özv. B. Jánosnénak pedig 2 frtot igért az esetre, ha a bíróságnál azt tanúsítja, hogy özv. Tr.-né M.-nének tartozik a kukoricza árával; minthogy pedig ezen fenti körülmény nevezett G. József és özv. B. Jánosnénak esküvel erősített előadásával minden kétséget kizárólag igazoltatott, vádlott tényében ezen polgári perben is a hamis tanuzásra reábirás ismérvei foglaltatnak. Minthogy pedig M. Ferenczné különálló polgári perben igyekezett tanukat hamis vallomástételre rábírni, ténye két önálló vétségnek volt minősítendő, s a hivatkozott §-ok alapján két lendbeli hamis tanuzásra rábírás vétségében volt vétkesnek kimondandó. Igaz ugyan, hogy M. Ferenczné az ellene özv. Tr. Istvánné által 37 frt 75 kr. iránti perben a részére megítélt pótesküt a polgári periratok tanúsága szerint letette, azonban sem a