Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

66 Vádlott bűnösnek mondatik ki a P. Károly sérelmére elkövetett, a Btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés bűntettében és a N. István sérelmére elkövetett, a Btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétségében és ezért a Btk. 302. §-a alapján egy évi börtönre Ítéltetik. Ellenben felmentetik vádlott az ellene a Btk. 65. és 279. §-aiba ütköző szándékos emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól. Indokok: 1887 márczius i-én N.-Olbön özv. J. Tamásnénál tartott halotti tor után A. József, J. Tamásné veje a kamarakulcsot magához vévén, a korcsmába ment, s midőn J. Tamásné, kinek a kulcsra szüksége volt, N. Istvánnal veje után ment, tőle a kulcsot elkérendő, A. József a kulcs átadását megtagadván, miután napa által megszidatott, a korcsmát elhagyva haza futott, s hatlövetű revolverét magához vévén, vissza a korcsma felé tartott. Az uton a korcsmából haza felé menő özv. J. Tamásné és N. Istvánnal szemközt találkozván, revolverét oly helyzetben tartotta, hogy annak csövét nevezettek felé irányította, de azok egyikét sem vévén czélba, reájuk lőtt. E lövés nem találván, N. István vádlotthoz ugrott, őt hátulról átkarolta ugy, hogy annak csak alkarjai mozoghattak, özv. J. Tamásné pedig N. István háta mögé menekült. Vádlott ily helyzetben még öt lövést tett, melyek közül a 3-ik N. István lábát s özv. J. Tamásné vállát találta, a 4-ik pedig P. Károlyt érte, ki a lövésekre jött ki lakásából. A vádlott lövése által szenvedett sérülés következtében az iratok mellett fekvő orvosi látlelet s vélemények szerint P. Károlv 38 és N. István 14 napig volt beteg és munkaképtelen. A bizonyítási eljárás folyamán kiderített adatok alapján megállapított tényállást vádlott nem veszi tagadásba, nem tagadja, hogy napára, N. Istvánra és P. Károlyra reá lőtt, de tagadja, hogy nevezetteket megsérteni, hogy napát életétől megfosztani akarta volna és menti magát azzal, hogy a tett elkövetésekor teljesen ittas és öntudatlan állapotban volt. Az eljárások során kihallgatott tanuk vallják ugyan, hogy vádlott részeg volt, de azt nem állítják, hogy vádlott oly ittas állapotban lett volna, hogy a beszámítás kizártnak volna tekinthető; sőt azon körülmény, hogy vádlott a korcsmából haza ment, revolverét megtalálta, magához vette, s azt akkor használta, midőn