Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

37 2 79- §-ai alapján szándékos emberölés kísérletének bűntettévé minősíttetik, s vádlott ebben mondatván ki bűnösnek, három évi fegyházra Ítéltetik. Ezzel a változtatással egyebekben a kir. tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai által be van bizonyítva, hogy vádlott 1887 deczember 21 én a késő délutáni órákban egy hat lövetű forgópisztolylyal felfegyverkezve B. Mária lakására ment, s midőn sértett, vádlottnak kijelentette, hogy nincs hajlandósága hozzá nőül menni, vádlott zsebéből revolverét kivévén, azt sértettre elsütötte, s miután az első lövés nem talált, vádlott még egy lövést sütött el, melylyel sértettet bal csipőjén találta és rajta négy heti gyógyulást igénylő súlyos testi sértést, okozott. Vádlott, mint katonaszolgált egyén, lőfegyverrel tudván bánni, arról is birt tudomással, hogy a lövések közelről a meglőttnek rendszerint halálát okozzák. De vádlott maga beismerte azt, hogy sértettre ölési szándékkal lőtt, ennek fenforgása tehát kétségen kivül van helyezve. Az ölési szándéknak azonban előre való megfontolását a kir. Curia nem látja megállapíthatónak, mert vádlott a sértett megölésére csak akkor határozta el magát eltökélt szándékkal, midőn a tett elkövetése napjának délutánján házasságkötésre tett ajánlata visszautasittatott. Tekintve már most arra, hogy vádlott, ki már hosszabb idő óta sértett iránt heves vonzalmat érzett, s házassági ajánlatai kezdetben határozottan vissza nem utasíttattak, csak a végleges elutasittatásának hallatára benne támadt nagymérvű elkeseredettség hatása alatt határozta el magát a sértett megölésére; s tekintve, hogy az elkeseredettség hatása a szándék keletkezése és a cselekmény kivitele közt lefolyt pár órai időköz alatt, ugy az elkövetés perczében is még folyton tartott: vádlott ezen szenvedélytől feldúlt lelki állapotban, habár akaratának szabad elhatározási képességét nem is vesztette el, de cselekményének «előre való megfontolására*) képesítve nem volt. Minthogy pedig a gyilkosságot a szándékos emberöléstől ezen szándéknak előre való megfontolása különbözteti meg, ez pedig vádlottnak azon időbeli lelki állapota által kizártnak mu-