Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

20 Ellenben a kir. járásbíróság- felperest 137 frt 8 kr. töke és járulékai iránti keresetével I. r. alperes irányában elutasítja; G. Bernát II. rendű alperest a kereset terhe alul felmenti, és felperest 20 forint 91 kr. perköltségnek II. rendű alperes részére 8 nap, s különbeni végrehajtás terhe alatt leendő megfizetésében marasztalja, stb. Indokok: Habár I. rendű alperes felperes kereshetőségi jogát kifogásolta, mivel felperes azt, hogy jelenleg is T. község birája, s ezen minőségben a község képviseletére jogosult, és hogy jelen per vitelére a községi képviselőtestülettől felhatalma­zást nyert, 58. sz. a. benyújtott kérvényéhez I. és II. számok alatt csatolt okmányokkal igazolta; mivel továbbá a megelőzőleg lefolytatott sommás visszahelyezési perben a község képvisele­tére jogosultnak bíróilag elismertetett, a kártérítési igények pedig a visszahelyezés alapján szándékoltatnak érvényesíttetni: ezeknél fogva felperes kereshetőségi joga megállapítandó volt. Helyesnek kellett elismerni másodsorban az elvont haszon, illetve okozott kár czimére fektetett kereseti jogalapot is. Mert az előző per során felperes a kocsmáltatási (bormérési) jognak T. község területén való kizárólagos gyakorlatába az 1888. évi 5037. sz. a. hozott curiai ítélettel visszahelyeztetett ; miből kö­vetkezik, hogy e jog kizárólagos gyakorlatában történt meg­háboritás folytán okozott kárért I. rendű alperes, mint a meg­háboritás elkövetője, szavatossággal tartozik, tekintet nélkül arra, nogy őt, mint egyes birtokost a kocsmáltatási jog megilleti-e vagy sem; miután ez állítólagos virtuális jogát a törvény rendes utján érvényesíteni igen, de a községet a kocsmáltatási jog gya­korlatában megháborítani szabadságában nem állott. Nem érintheti végül a községnek kereshetőségi jogát és a kereset jogalapját az a körülmény sem, hogy T. község a kocs­máltatási jogot nem házilag gyakorolja, hanem azt haszonbérbe adta. Mert annak kizárólagos gyakorlatára jogosultnak biróilag elismertetvén : minden, e gyakorlat megháboritásából származott kártérítési igény magát a községet illeti meg; a község és a haszonbérlő közti jogviszony vitatása akkor, midőn a kár fenfor­gása perrendszerüen begyőzve van, jelen per keretébe nem tarto­zik, s az erre alapított kifogással alperes hatályosan nem védekez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom