Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

i8 által bemutatott, Gráczban, 1888. évi deczember hó 20-án kelt levele, melyben a kir. törvényszéki orvosok véleménye alapján ismár első helyen kifejezést ád aggályának a következő szavakban: «ein leises Bedenken hatte ich, ob nicht villeicht doch eine Melancholie übersehen worden sei» — tehát ezen nagyhírű tudós is a melancholiára egyenesen rámutat. Igaz ugyan, hogy első látszatra vádlottnak közvetlenül a tett előtt, alatt és után tanúsított észszerű viselkedése a supponált elmezavarral ellentétben áll; miután azonban a tapasztalat és az. orvosi tudomány által megerősített tény az, hogy az öngyilkossági mániában szenvedő elmebetegek igen gyakran a hevesen vágyott öngyilkosság végrehajthatása végett a furfangosságig menő és teljesen czélirányos következetes eljárásra képesek és ez által számos esetben sikerült nekik környezetök éberségét elaltatni és a legelső kínálkozó pillanatban az öngyilkosságot valóban végrehajtani : ezen cselekvőség észszerüsége az adott esetben is kimagyarázható és pedig annyival inkább, mert vádlott ezen cselekedeteire nézve önvallomásában következetesen azzal válaszol, hogy eme tettének indoka az volt, hogy az öngyilkosság kivitelében akadályok be ne álljanak és vádlott emez észszerű magatartása azon pillanatban ért véget, a midőn öngyilkosságának végrehajtásánál legyözhetlen akadályba ütközött, t. i. midőn özv. W.-né szülésznőnél jelentkezett ; itt már a cselekmények visszássága szembeötlik és az elmezavar látható, észrevehető kifejezést nyer. De még ha az orvosi vélemények eredményét csak általában veszszük is méltatás alá, annyi bizonyos, hogy az összes orvosi vélemények megegyeznek abban, hogy a terhességnek legfőbb fontosság tulajdonítandó és a levont következtetések is csak az okokban és a végeredmény fokára nézve különböznek egymástól; azon hatást pedig, mely a szabad akarat elhatározásának korlátoltsága és feltételezett megszűnése között megvonandó volna, kijelölni nem képesek és pedig különösen azon okból nem, mert a terhesség megszűntével a tünetek elenyésztek, e vádlott jelen testi állapotából a múltra nézve biztos következtetést levonni lehetetlen. Mindezek alapján tehát a biróság alapos aggályt merített arra nézve, hogy a vádbeli tett elkövetésekor vádlott elmetehet-