Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

173 tekintettel a 96. §-ra, a fent kitett büntetéssel fenyíteni kellett. (1888. évi deczember 14-én 45,529. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla a kir. törvényszék Ítéletét részben megváltoztatja s vádlottat egyedül a Btk. 355. §-ába ütköző és a 380. §. szerint minősülő sikkasztás vétségében mondja ki bűnösnek, vádlott büntetését a Btk. 358. §-a alapján nyilvánítja kiszabottnak. Indokok : Vádlottnak ama cselekménye, hogy a sértett özv. L. Józsefnétől kamatra elhelyezés végett kapott 60 frtot saját czéljaira fordította s így jogtalanul eltulajdonította, nem a csalás, hanem szintén a Btk. 355. §-ába ütköző és a 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétségének alkotja meg tényálladékát, vádlottat, tekintettel arra, hogy a később kivett 33 frt 82 krnyi öszszegnek eltulajdonítása is egy akaratelhatározás eredményének tekintendő, figyelemmel az elsikkasztott vagyon értékére, a sikkasztás vétségében kellett bűnösnek nyilvánítani és megfelelő büntetésre ítélni. A büntetés tartamának meghatározásánál enyhítőül figyelembe vette a kir. tábla vádlottnak rovatlan előéletét, beismerését és azt, hogy a kárt jóvá tenni iparkodott. (1889. évi ápril 29-én 6402. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodfokú biróság ítélete megváltoztatik s az elsőfokú biróság ítélete hagyatik helyben az ebben helyesen felhozott indokoknál fogva és a csalásra nézve még azért is, mert a 60 frtot nem egyszerűen akként tulajdonította el vádlottnő, hogy az örizetére bizott betéti könyvecske mellett azt a takarékpénztárnál kivette, hanem előzőleg károsnőt ravasz fondorlattal nagyobb kamatok kilátásba helyezése mellett reá bírta arra, hogy amaz összeg kivételébe beleegyezzék. Ezen fondorlat által vádlott tévedésbe hozta a kárositottat, s ezen megtévesztés következménye volt a kárositottnak beleegyezése abba, hogy vádlottnő a sértettnek az ő kezeinél létezett takarékpénztári könyvre a takarékpénztárból 60 frtot kamatoztatás végett kivehessen. Helyben volt hagyandó az elsőfokú biróság Ítélete azért is, mert panaszlónő mint, sértett fél, a büntető eljárás megindítására alapul szolgált indítványát az által, hogy e végtárgyaláson vádlott megbüntetését már nem, és csupán kára megtérítését kívánta, még nem vonta vissza; minthogy a törvény a vádnak feltételes vagy