Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

körülmények között a kérdéses okirat valódiságának bizonyítása czéljából a prts. 172. §-a aj pontja alapján az esküt alperesnek odaítélni, s tekintve, hogy eskületétel esetében a 4'/. alatti ok­irat valódisága, ezzel pedig a kérdéses fizetési idő engedélyezése bizonyítva les2, a per kimenetelét ezen eskü le- vagy le nem tételétől függővé tenni kellett, mert ha alperes bizonyítja, hogy felperes utazója neki 1889 július 25-ig terjedő fizetési időt enge­délyezett, felperes keresete az egész követelési összegre időelőtti­nek bizonyul, minthogy ezen idő a tárgyalás befejeztéig sem járt le, felperes követelési jogának érvényesítése kérdése e sze­rint a kereset beadása idejéhez képest bírálandó el. (1889 évi szeptember ig én 6098. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének megváltoztatá­sával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, mert a kereske­delmi utazó e minőségében a keresk. törvény 45. §-a szerint az általa kötött adás-vevés után járó vételár tekintetében van jogo­sítva a fizetésre halasztást engedélyezni, alperes azonban a tár­gyalás rendén nem is állította, annál kevésbé bizonyította, hogy a vételi ügyletet, melynek vételárát felperes követeli, felpe­res utazója E. Lajossal kötötte ; s mert a kereskedelmi utazó a törvénynek fenébb idézett szakaszában foglalt azon további jogosítványánál fogva, mely szerint főnökének künn levő köve­teléseit is beszedheti, nincs jogosítva arra, hogy főnökének nem az általa kötött ügyletekből künn levő követelései tekintetében a fizetésre halasztást engedélyezhessen, minthogy a beszedésre való jogosultság iránti megbízás, ennek szoros értelménél fogva is a fizetési halasztás engedélyezésére való jogosultságot magá­ban nem foglalja, s e részben alperes a fi. alatti értesitvény szerint a pénz felvételére szóló megbízásból sem merithet a maga védelmére több jogot, mint a mennyit a törvénynek fenti intéz­kedései a kereskedelmi utazó jogkörére megállapítanak. Ezeknél­fogva E. Lajos felperesi utazónak joga nem lévén az A. alatti könyvkivonat szerint 1888. évi június 12-ik napján felperes által már szállított áruk vételárának fizetési határidejére nézve 1888. évi szeptember hó 6-ik napján uj fizetési batáridőt adni, alperes­nek a 4V. alatti okiratra alapított az a kifogása, hogy a kereset idöelötti, figyelembe vehető nem volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom