Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

142 vétetett vádlott eddigi rovatlan előélete, hogy azon körülménynél fogva, miszerint panaszos elődei az udvaron való átjárást tűrték, vádlott jogosítottnak vélte a szolgalom gyakorlását. L és II. r. vádlott a lopás bűntettének vádja alól felmentendő volt, mert azon panaszbeli állítást, miszerint M. Lázár házába behatoltak volna s onnan egy puskát és 70 kr. készpénzt elloptak, vádlottak határozott tagadásával szemben panaszos M. Lázár gazdaasszonya egészen egyedül álló, bár hit alatt tett vallomásával bebizonyitottnak venni nem lehetett. Nem vétethetett bebizonyitottnak nevezett tanú vallomásával II. r. vádlott által tagadásba vett azon panaszbeli állítás sem, hogy nevezett M. Lázár udvarán volt 18 frt értékű 6 db gyümölcs-fát kivágott. A közegészség elleni kihágás miatt a végtárgyaláskor a kir. ügyész által vád nem emeltetvén, az elejtettnek tekintendő volt. (1888 deczember hó 12-én 6950. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla a kir. törvényszék ítéletét abban a részben, a melylyel vádlottakat a lopás büntette, II. rendű vádlottat pedig az idegen ingatlan vagyon jogtalan megrongálásának vétsége alól felmenti, indokainál fogva helybenhagyja ; az ítéletnek azt a részét azonban, melylyel I. r. vádlottat a Btk. 322. §-ába ütköző magánlak megsértésének vétségében bűnösnek ítéli, megváltoztatja, s ezt a vádlottat eme vád alól is felmenti. Indokok : Panaszos a végtárgyalás során beismerte azt, miként ugy ő, mint jogelődje megengedték I. r. vádlottnak, hogy egy nagy kerülő-ut megkímélése miatt kertjén és udvarán keresztül járjanak; ezzel valónak tekintendő vádlottnak amaz előadása, hogy a panasz tárgyát képező átjárást ő atyjával már 17 év óta, de jogelődjük is folytonosan használták, s így I. r. vádlott szerzett szolgalmi jogot vélt gyakorolni. Ily körülmények között az illetékes polgári bíróságnak a szolgalmi kérdés jogérvényes eldöntéséig a korábbi gyakorlatnak folytatása, a magánlak megsértésének vétségét még akkor sem állapithatná meg, ha panaszos igazolta volna, hogy vádlottnak a keresztül járást megtiltotta, mert vádlott vélt szolgalmi joga érzetében ilyes tilalmat csak az illetékes bíróság van hivatva joghatálylyal kibocsátani, ehez képest vádlottat ezen vád terhe alól is fel kellett menteni. (I88Q. évi április i-én 2973. sz. a.)