Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

121 gyanánt F. a. okirat szerint leltározott vagyonokra, felperes B. János és hozzájárulása mellett M. János mint kisk. fia Istvánnak törvényes képviselője avatkozás utján oldalági öröklési igényt kívánnak érvényesiteni azon az alapon, hogy B. Tamásnak gyermekei István és Péter kiskorúságban elhalván, az ági vagyont képező hagyatéki javakban őket illeti törvény szerint az öröklés, és alperes csak korlátolt haszonélvezetre valamint 300 frtra tarthat jogot, mit részére férje B. Tamás végrendeletileg biztosított. Velük szemben alperes a hagyatékul felvett javak egy részére közszerzői jogát kívánja megállapittatni s e mellett érvényesiti a szerzeményi javakra vonatkozólag hitvestársi öröklési igényét is; de kéri egyszersmind férje végrendelete alapján annak hagyatékára végrendeleti öröklési jogát megítélni. A vitás kérdések összevetéséből nyilvánvaló, hogy e perben előzőleg azon kérdés dön tendő el : bir-e alappal alperesnek férje végrendeletére alapított igénye? Ezen kérdést a kir. tábla az elsőbiróság határozatától eltéröleg döntötte el, B. Tamásnak R.-en 1873. évi január 14-én keltezett írásbeli végrendeletét akként értelmezvén, hogy alperes a végrendelet 2. pontjának általános rendelkezése értelmében jogosítva van férjének összes hagyatékát tulajdonául megtartani. Ez értelmezés abban találja indokát, hogy örökhagyó az emiitett pontban akként intézkedik, miszerint «mindennemű vagyonomnak törvényes örököséül nőmet K. Borbálát rendelem». Azon körülmény, hogy ezen intézkedés kapcsán örökhagyó azt rendeli, miszerint neje 3/8-ad úrbéri telkét és szőlőjét kezelje és intézkedik, hogy gyermekeinek nagykorúságuk esetére a javakat mely részben és mily módozatok szerint adja át, az első kijelentés hatályára csak annyiban bir befolyással, hogy alperesnek végrendeleti öröklési jogát a végrendelethez a gyermekek javára rendelt bontó feltétel korlátolja; azt azonban nem eredményezheti, hogy alperes öröklési igénye már eleve tárgytalannak tekintessék. Nem helyes tehát azon értelmezés, melyet ád a felperesi kérelemhez képest az elsőbiróság a végrendeletnek, mivel B. Tamásnak gyermekei, kiknek javára B. Tamás végrendeletében bontó hatályú intézkedést tett, kiskorúságukban elhalván, többé mi sem áll annak útjában, hogy alperes a végrendelet emiitett intézkedése alapján öröklési igényét az egész hagyatékra kor-