Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

85 A budapesti kir. tábla megváltoztatván a járásbíróság ítéletét, felperest keresetével feltétlenül elutasította s 25 frt 50 kr. perköltségben marasztalta. Indokolás: Felperes kereseténék az a jogalapja, hogy alperesek jogelőde P. Koszta az 1866. évre bérbe vett legelőért bér fejében 335 frt 30 krral tartozásban maradt. Ezt azonban felperes nem bizonyította. Hivatkozott ugyan a követelés valódiságára s fenállására nézve Ada mezőváros könyveire, utóbb fel is mutatta azoknak egy kivonatát ; azonban ezt az okiratot bizonyítékul elfogadni nem lehet; mert a bizonyítékul használni kívánt könyvet alperesi jogelőd nem irta alá; másrészt pedig a szóban levő könyv nem közokirat, mely az alperesek jogelőde, illetőleg alperesekkel szemben bizonyítékul szolgálna. Tanukat is hivott fel a felperes a kérdéses könyv hiteles voltára ; ezek kihallgatása azonban mellőzendő volt, mert az egyik tanú K. János ugyanaz, ki a felperes város közönségét ebben a perben mint városbíró képviseli; de főleg azért, mert felperesnek ebben a perben nem a kérdéses könyv hiteles voltát kell bizonyítani, hanem a kereset alapjául tett bérleti viszonyt, és ezzel kapcsolatban a kereseti bérösszegnek fenállását. A felperes részéről e tekintetben ajánlott, majd utóbb kinált esküvel való bizonyítást pedig mellőzni kellett már azért is, mert a per folyamán tett beismerés szerint egyik fél sem forog saját tényében ; de azért is, mert azt a döntő körülményt, hogy alperesek jogelőde birta-e bérben a kérdéses legelőt az 1866. évben, és hogy bérhátralékban maradt-e, a felperes más bizonyítékkal is bizonyíthatta volna. Ezek szerint felperes a kereseti jogalapot nem bizonyítván — keresetével feltétlenül elutasítandó volt. (1889. évi május 23-án 61,472. sz. a.) A kir. Curia a kir. tábla ítéletét indokaiból helybenhagyta annál inkább, mert a C. alatt becsatolt kivonat, ha a községi könyveknek harmadik személyek irányában bizonyitó erő adatik s felperes követelésének fenállását nem bizonyíthatja, a menynyiben abból az tűnik ki, hogy P. Koszta 2702 frt állított tartozására még 1868 okt. 22-én 40 frtot s 1869 okt. 24-én no frtot fizetett; holott a keresetlevélhez csatolt halálesetfelvétel szerint 1868. évi május hó 14-én elhalálozott; mi kétségtelenül oda