Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

8] nél a kijelölt határnap az ügylet oly lényeges feltételét képezi, hogy a teljesítésnek szorosan a kijelölt határnapon vagy határ­időben kell történnie, különben egyenesen szerződésellenes. Jelen •esetben ily megállapodás létrejöttét sem a tanuk nem bizonyít­ják, sem az áru minőségéből az ily értelmű megállapodás nem következtethető. A szóban forgó ügylet tehát a keresk. törvény 332—334. §-ai szerint lévén elbírálandó, minthogy alperes az áru minősége ellen kifogást nem emelt, azt felperesnek rendel­kezésére bocsátani jogosítva nem volt. De mindezektől eltekintve, felperes a szerződés teljesí­tését, azaz a vételár megfizetését alperestől főleg azért követel­heti, mert az árut beismerése szerint később mégis elfogadta, miért is annak vételára megfizetésére annál is inkább kötelezendő volt, mert az elkésettnek állított szállításból felmerült esetleges kártérítési igényei érvényesítése iránt viszonkeresetet nem támasz­tott. (1889. évi szeptember 18-án 381. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodfokú bíróság ítélete helyben­hagyatik. Indokok . A kereseti ügylet, mint azt a másodfokú bíróság ítélete indokaiban helyesen kifejti, a keresk. törvény 355. §-ának rendelkezése alá eső fix ügyletnek nem tekinthető. Ebből kifo­lyólag felperes a megrendeltnek beismert árut a keresk. törvény 354. §-a értelmében mindaddig jogosítva volt szállítani, mig al­peres öt nem értesítette, hogy a szállításban való késedelem miatt a szerződéstől eláll. Minthogy pedig alperes nem is állítja, hogy felperest 1886. évi július 20-ig mint az árunak feladásáig ily értelemben érte­sítette volna, ugyanő az átvételnek az állított késedelem miatti megtagadására jogosítva nem volt. De nem jogosíthatta fel al­perest az átvétel megtagadására az a körülmény sem, hogy a szállítási vám és egyéb költség a vételár i5°/0-át meghaladta, mert az ez irányban kihallgatott tanuk vallomásából kitetszöleg alperes saját tájékozása czéljából csak kérdést intézett felperes utazójához arra nézve, hogy a mondott költség mennyire fog menni s a tanuk vallomásából meg nem állapitható, de a kinált főeskü sem irányul annak bizonyítására, mintha szerződést bontó feltétel gyanánt köttetett volna az ki, hogy a szállítási s egyéb Döntvénytár, uj folyam. XXVI. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom