Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

48 gár, mivel sem igazolta, ellenkezőleg felperes az E. a. becsatolt anyakönyvi kivonattal bizonyítja, miszerint L. Ferencz Magyarhonban Sopronmegyében Look községben magyar szülőktől született 1811. évi október 23-án, ezzel pedig a magyar honpolgárságot elnyerte, és azt az által, hogy Weimárban karmesteri állomást vállalt, még nem vesztette el ; de hogv L. Ferencz valóban magyar honpolgár volt, bizonyítja azon körülmény is, hogy L. Ferencz a m. kir. orsz. zeneakadémia igazgatójává neveztetett ki, és e hivatalában haláláig működött. Minthogy pedig felperes a B. a. másolatban, F. a. pedig eredetiben csatolt szerződéssel bizonyítja azt, hogy L. Ferencz a C. a. müvét felperesnek eladta, ugy ez által kétségtelenné van téve, hogy a mennyiben ezen C. a. tekintetében az idézett törvényben tiltott szerzői jogbitorlás követtetik el, ezen törvény védelmét annak 79. §. értelmében felperes is igénybe veheti. Tekintettel azonban arra, hogy alperes az A. a. zenemüvet a Párisban 1886. évi márcz. 31-én megjelent Figaro czimü napilapból vette át és azt csak az általa kiadott Pesti Hirlap czimü napilap mümellékleteként küldötte meg előfizetőinek; tekintve továbbá, hogy a C. a. a Figaróban az utánnyomás tilalma nélkül jelent meg; tekintve továbbá, hogy felperes semmi oly adatot fel nem hozott, mely alkalmas lenne azon feltevésre, hogy roszakaratulag tagadja azt, miszerint tudomása lett volna arról, hogy a C. a. felperes tulajdonát képezi ; tekintve végül, hogy felperes arra nézve, hogy az A. alattinak mümellékletként történt felhasználása által alperes anyagi tekintetben és mily mértékben gazdagodott, mi elfogadható adatot sem szolgáltatott, és igy a becslő eskü általi bizonyítás sem alkalmazható; tekintve végül, hogy mindezeknél fogva az A. alattival elkövetett szerzői jogbitorlás tekintetében alperest sem szándékosság, sem pedig gondatlanság nem terheli és igy az 1884.: XVI. tcz. 10. §. értelmében büntetésnek helye nincsen és miután alperes gazdagodása sincsen kimutatva és bizonyítva: alperes kárkövetelésben sem marasztalható el. (1887 jan. 11-én 37628. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla : Az elsőbiróság ítéletének azt a részét, mely szerint alperes irányában 1000 frtig terjedhető pénz-, esetleg fogházbüntetésnek helyt nem ád, helybenhagyja, feleb-