Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

_I44 foglalt birtokilletőséget K. Ferencztöl, mint önálló birtoktestet meghatározott térmennyiségben és azokkal a határjelekkel ellátva szerezték meg, a melyekkel az jelenleg is kijelölve van, s hogy ennélfogva a vitás 3028 O-ölnyi földterület is birtokilletőségük­höz tartozik. Azonban ez az állításuk figyelmet nem érdemel, mert azt, hogy a birói szemle alkalmával feltalált karók 1854-ben, vagyis akkor, a mikor alperesek K. Ferencztöl a kérdéses birtokillető­séget megszerezték, ugyanazon helyen voltak, a kihallgatott tanuk, kik az 185q. évben volt állapotról beszélnek, nem bizonyították. De figyelembe nem vehető alpereseknek az az állítása sem, hogy a felperesi kiskorúak közvetlen jogelőde K. István maga jelölte meg a két birtok közti mesgyehatárt ott, a hol az jelenleg is karókkal van megjelölve, mert K. István az állítólagos megjelölés megtörténtekor még csak 19 éves kiskorú volt. tehát jogairól érvényesen le nem mondhatott, és mert az állítólagos megjelö­lésnél alperesek jelen sem voltak. Kétségtelen ezekből, hogy a felperesi birtokból hiányzó térmennyiséget alperesek birtokolják és hogy alperesek ennek birtoklásában nem jogszerű szerzés, ha­nem foglalás (elszántás) utján jutottak, miért is az első bíróság ítéletének azt a részét, mely szerint alperesek az elfoglalt tér­mennyiség kibocsátására köteleztettek, ez okokból helyben hagyni kellett. Tekintve azonban, hogy a foglalás időpontja a perben hatá­rozottan megállapítható nem volt, ellenben az alperesek részéről valónak elismert L. a. községi bizonyítvány alapján tény az, hogy a felperesi kiskorúak gyámanyja alpereseket az 1883. évi aug. 7-én az F. a. mérnöki térvázlat alapján a birtok kiadására, nem különben az adó és mérési költség megfizetésére felhívta, alpe­reseknek roszhiszemüsége csak ettől a naptól számitható, mihez képest az első bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával, alpereseket az elvont jövedelmek megfizetésére csak az utóbb emiitett naptól kellett marasztalni. (1889. évi február hó 18-án 22949. sz. a.) <T A m. kir. Curia: Mindkét alsó bíróság ítélete megváltozta­tik s felperes keresetével egész terjedelemben elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét kifejezetten arra alapította, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom