Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

107 állapotot. Az az állítás, hogy a vádlott a kést azért vitte, mert védekezni volt szándéka, figyelmet nem érdemel, minthogy az valótlannak tekintendő ama ténynek ismételt határozott beismerése folytán, hogy a kést 0. Jánosnak esetleges agyonszurása végett vitte magával ; ez a tény egyszersmind eléggé meggyőző abban az irányban is, hogy a vádlott a vádbeli cselekményt megfontoltan és ölési szándékból követte el. A vádlott a kir. törvényszék megállapitása szerint sem bűntelen előéletű, annak pedig, hogy a kir. törvényszék szerint ittas volt, a mi alatt a a kir. tábla azt érti, mintha a vádlott szeszes italoktól felhevült állapotban volt volna, nyoma sincs; épen az ellenkezőt bizonyítja az, hogy ezt a vádlott maga sem állítja, s hogy ez az eljárásban megállapítás tárgyát nem is képezte, továbbá az, hogy vádlott a tett színhelyéről elfutott s üldözői sem voltak képesek öt utolérni, azután megszökött s csak november hó 23-án került kézre. Az előző bántalmaztatás sem enyhítő, mert a boszuérzetet annak venni nem lehet, már pedig a vádlott beismeréséből s a L. György lakodalmán történtekből kétségtelen, hogy vádlott a cselekményt megfontoltan, megtorlás szándékából követte el. Egyedül enyhítő vádlottnak az előzményeket megvilágító beismerése, a melylyel azonban túlnyomóan súlyosító gyanánt áll szemben az, hogy az életveszélyesnek meghatározott sérülés gyógyulása hosszú időt igényelt, valamint a gonoszság belterjességét bizonyító ama tény, hogy a vádlott a cselekményhez sok idővel az elkövetés előtt készült, s az eszközt az elkövetés végett két helyre is magával vitte. (1889 augusztus 13-án 30,412. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a Btk. 278. §-ában meghatározott gyilkosság bűntettének jellemző tulajdonsága az előre megfontolt ölési szándék, melynek lényege abban áll, hogy előre megfontolt ölési szándék akkor létezik, ha a gondolat megfogamzása és a tett véghezhitelének megkezdése között annyi idő telt el, a mennyi az érlelődés, az akarat megerősödésére szükséges, s ha a tettes ezen idő alatt indulatos felgerjedéstől ment, nyugodt lelki állapotában mérlegelte s határozta el, s a megállapított tervhez képest hidegvérű számítással vitte véghez a cselekedetet; tekintve, hogy ebből kifolyólag a magyar Btk. 278. §-a