Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

59 iratok betekintetvén, a bíróság constatálta, hogy alperes ezen perben a bor minősége ellen kifogással nem élt, hanem a kereset valódiságát és fenállását beismervén, csak viszonkeresettel élt. Mihez képest a többször idézett perben csakis a viszonkereset képezi elbírálás tárgyát; a bor vételárában pedig alperes beismerése alapján lesz marasztalandó. Minthogy pedig a bor jelen kereset alapját képező hordókban foglaltatik, kétségtelen, hogy alperes köteles lett volna a hordókat vagy azonnal visszaküldeni, vagy pedig azok vételárát megfizetni ; miért is az idő előttiségi kifogás elvetendő. Azon kifogás pedig, hogy a hordók nem képezvén vétel tárgyát, alperes csakis azok természetbeni kiadatását követelheti, azért volt elvetendő, mert a kereskedelmi forgalomban elfogadott szokás szerint vevő, ha a tartályt azonnal vissza nem küldi, annak vételárát tartozik fizetni, stb. (1888 decz. 17-én 29945. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes a kereseti összeget, mint alperes által megrendelt italárukkal küldött hordók vételárát követeli ; alperes tagadásával szemben azonban azt, hogy felek közt a vételi ügylet nemcsak az italárukra nézve, hanem a hordókra nézve is létre jött, nem bizonyította, sőt abból a körülményből, hogy felperes az italáruk vételára iránt alperes ellen a keresetet már külön megindította és ott a hordókért most követelt összeget nem követelte, tisztán áll, hogy felek közt a hordók vétel tárgyát nem képezték ; felperesnek azon állítása pedig, hogy alperes a hordók vételárát már csak azért is köteles megfizetni, mert a hordókat az italáruk vételárának kifizetésére kikötött időn belül vissza nem küldte, a hordókért követelt vételár követelhetésére alapul nem szolgálhat, mert felperes nem is állította, hogy felek közt ily megállapodás jött volna létre ; ily megállapodás hiányában pedig felperes első sorban csak a hordókat természetben követelheti vissza, azoknak értékét pedig csak abban az esetben, ha alperes a hordókat természetben vissza nem adhatná, vagy a visszaadást megtagadná. Ennélfogva felperest alaptalan keresetével elutasítani kellett. (1889 márcz. 11. 114. sz. a.)