Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

43 való elzárása constatáltatott, melynek általa történt odafektetését alperes sehol sem tagadta. Másrészről a megelőző egy éven át való békés birtoklás, illetve az átjárási és marhaáthajtási szolgalomnak felperes által történt háboritlan gyakoroltatása is, alperes e tekintetbeni tagadása és általa megkisérlett ellenbizonyításával szemben is felperes lészéről teljes próbaerejüleg beigazoltnak volt veendő, a mennyiben nem csak Cs. József, K. János, T. Pál és P. Mária felperesi tanuk egyező vallomásaikkal bebizonyították, hogy felperes illetve háznépe a megelőző évben, sőt éveken át a kérdésben forgó udvarközön át a közeli patakhoz vizmerités végett háboritlanul és rendszerint járt, illetve marháit áthajtotta, hanem alperesi tanuk közül is K. János és F. Mihály azt vallották, hogy felperest több izben arra átjárni látták. Az átjárás illetve marhaáthajtás szabad és éveken át való békés gyakorolhatásának ily bizonyítékával szemben alperes azon védekezési állítását, hogy az csak lopva, allattomban, illetve praecario módon történt, neki kellett volna beigazolni, mi neki nem sikerült. De nem volt tekintetbe vehető alperes azon kifogása sem, hogy a peres szolgalom gyakorlata nélkülözi a folytonosságot és állandóságot, mivel valamely jog gyakorlatához valamint nem szükségeltetik annak folytonossága s meghatározott számú illetve rövidebb időközökben való ismétlődése, ugy az oly módon, mint az a testi dologi birtoklásnál lehetséges, illetve megkívántatik, alig is képzelhető. Tekintve tehát, hogy a birtokháboritás tényálladékához szükséges elemek jelen per tárgyát képező esetben kétséglenül megvannak s tekintve, hogy a sommás visszahelyezési perek keretébe a tulajdonjog, illetve a birtok jogossága kérdésének eldöntése nem tartozik és igy az alperes által az alperesi felek kizárólagos és tényleg felosztott állapotú tulajdon minőségére alapított védekezése e helyütt birói mérlegelés alá vehető nem volt ; felperest az igényelt szolgalom birtokába visszahelyezni kellett, stb. (1888 szeptember 10-én 1292. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla az elsöbiróság ítéletét helyben hagyja, stb. (1889 márczius 7. 600. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét bíróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: A jelen sommás visszahelyezési perben felperes