Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

100 megnevezett és a jelen perbe alperesekként idézett személyek ellen és pedig F. Péter hagyatéka állagának-megállapítása végett utasíttatott perre, figyelembe venni nem .lehet,., mert felperesnek magának mint jogkereső félnek állott kötelességében megbírálni, hogy miben szenvedett jogsérelmet és annak orvoslása végett kik ellen és minő keresettel kell fellépnie. Minthogy pedig a jelen per irataiból és a korábban F. Péter és társai ellen lefolytatott s a jelen perhez csatolt perben hozott ítéletekből kitetszőleg felperes abban találhatja jogsérelmét, hogy a D. a. 1870. évi aug. 11 »én kelt okirat köteles részét sérti, minthogy továbbá a másodbiróság ítéletének e részben itt is elfogadott indokaiból kitetszőleg a D. a. okiratban elősorolt ingatlanok a vonatkozó telekjkönyvekben F. Péter alapítványa tulajdonául vannak bekeblezve, nyilvánvaló, hogy felperesnek nem az iránt kellett volna pert indítani, hogy a D. alatti okiratban foglalt ingók és ingatlanok F. Péter hagyatékát képezőknek kimondassanak, hanem köteles részének kiadását kellett volna mindazok ellen intézett keresettel követelni, a kik azon javaknak birtokában vannak vagy azok tulajdonjogát megszerezték, a mely javakból felperest köteles rész illetheti. Felperes azonban keresetét F. Péter alapítványa ellen nem intézte ; eltekintve tehát attól, hogy a kereset a prts. 64. §-ának első bekezdésében elősorolt kellékekkel nem bir, a másodbiróság őt keresetével helyesen utasította el azért, mert a perben álló alapítvány ellenében még azt sem lehet bíróilag kimondani, hogy a D. a. ingatlanokból felperes köteles részét követelheti-e. 67. Eltűnt egyén holttá nyilvánítását nem kérheti az, a ki örökösö'dési jogát szerződésre alapítja (1868: LIV. tcz. 522. §. b) pont). (1889 június 25-én 4253. sz. a.) A szegzárdi kir. tö'rvényszék: R. Márton 1849. évi május 30- ától kezdve ismeretlen helyre eltávozott, volt varsádi lakos, holtnak nyilvánittatik s elhalálozása napjául 1879. évi május hó 31- ike bíróilag kimondatik. (1888 máj. 2-án 4659. sz. a.)