Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

'33 kételyt támaszt az iránt, hogy azok 1400 frtnyi értékkel bírhattak volna. Egyetemleges marasztalás nem kéretvén, ez nem is volt kimondható. (1887 november 18-án 3967. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja. Indokok: Felperest D. Albert és D. Fülöp ellen indított keresetével azért kellett elutasítani, mert felperes jelen keresetét az A. és B. a. mellékelt Ítéletek alapján indította meg, és mert abba a perbe, melyben az A. és B. a. csatolt ítéletek hozattak, most nevezett alperesek idézve nem voltak. A mi pedig felperes követelésének a többi alperesre vonatkozó részét illeti, ennek azért nem volt hely adható, mert azok nem létében az egyenérték iránt fenálló követelés végrehajtás utján az 1881. évi LX. tcz. 214. §., illetve 217. §-a szerint eszközölhető, minthogy felperes az ékszerek kiadása iránt indított keresetlevelében az átadandó tárgyakat tételenként felsorolta, a mint ezt az ellenirathoz y/. a. mellékelt okirat bizonyítja és mert ezek szerint felperes néhai D. Löbl örököseit uj perrel jogtalanul támadta meg. Ennélfogva az elsőbiróság Ítéletét meg kellett változtatni. (1888 október 9-én 3462. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben indokolásánál fogva és azért, mert a keresethez A. és B. a. csatolt ítéletekkel néhai D. Löbl örökösei arra köteleztettek, hogy tartoznak a jelenlegi felperes által saját családi czimerével ellátott pecsétgyűrűjével lepecsételt boríték alatt D. Gerzson által 1870. évi május 10-én alperesek jogelődének, néhai D. Löblnek engedélyezett ékszereket végrehajtás terhe alatt kiadni, ezen Ítéletben a kiadatni rendelt ingó tárgyak értéke, mennyisége, azok neme vagy faja határozottan megállapítva nem lévén, s miután a C. a. végrehajtási jegyzőkönyv tanúsítása szerint a fentjelzett ítéletekben kiadatni rendelt ékszerek természetben a marasztalt alpereseknél feltalálhatók nem voltak, azok értéke az 1881 : LX. tcz. 214. és illetve 217. §-ai szerint szakértöileg meg sem állapitható, ennélfogva felperes jelen keresete jogos alapon nyugszik. Továbbá mert az ezen perbe idézett D. Albert, helyesen D. Bernát és D. Fülöp alperesek jogelőde D. Adolf az A. és B. a.