Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

85 támasztott keresetével elutasítja és az alperesi viszonkereset meg­állapítása mellett felperest annak tűrésére kötelezi, hogy a bábái 35. számú telekjegyzőkönyvben Al. 1—4. sorszám alatt bejegy­zett ingatlanságból felperest M. Juliannát illető V3 résznyi juta­lékra a tulajdonjog S. Károly alperes javára bekebeleztessék; ellenben alperest ezen I/3 résznyi jutalékonfelüli viszonkereseté­vel elutasítja. Indokok : Igaz ugyan, hogy felperes a közte és alperes közt, a bábái 35. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanok iránt J86Q. évben létrejött adás-vevési jogügyletet, mivel abban az időben még férjhez nem ment volt, s nagykorúságát csak az 1874. évi XXIII. tcz. hatályba lépte folytán érte el, kiskorúsá­gánál fogva a gyámhatósági jóváhagyás nélkül jogérvényesen meg nem köthette. Mégis tekintve, hogy felperes nagykorúságát csak az 1879. évi XXIII. tcz. hatályba lépte folytán érte el, ettől az időtől fogva azonban 1884. évi október 3-áig, mint a jelen kereset beadása napjáig, tehát 10 éven át alperest a kere­sett ingatlanoknak békés birtoklásában megtűrte, azokra nézve az alperes tulajdonjogát hallgatag elismerte, s az által, hogy a kis­korúsága alatt eladott vagyonnak visszaszerzése iránt alperes ellenében törvényes lépéseket nagykorúságának elérte után is, évek hosszú során át nem tett, a szerződés érvényéhez hallgatag hozzájárult ; tekintve továbbá, hogy a per adataiból ki nem tűnik, de felperes a per során nem is állította, hogy a kérdéses jogügylet reá nézve káros és érdekeire nézve sérelmes volt volna, ellenben azt, hogy alperesnek a kereseti ingatlant eladta és ennek 350 frtban megállapított vételárát tényleg felvette, maga is beismerte: nyilvánvaló, hogy felperes eme saját tényével szem­ben alperestől a kereseti ingatlanok birtokát jogosan vissza nem követelheti, miért is az elsöbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani és alperesnek az ingatlanok tulaj­donára irányuló viszonkeresetét részben megállapítani kellett. Alperes azonban az ingatlanok V3 részén tul terjedő viszonköve­telésével elutasítandó volt, mert felperest a bábái 35. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanból telekkönyvileg csak V3 rész illeti meg tulajdonjoggal, az a körülmény pedig, hogy a felperest eme jutaléknál több illetné, s alperes azt is megvette

Next

/
Oldalképek
Tartalom