Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

79 ismét azt adta elö, hogy T. Samuné is olyan gyökeret igért neki adni, a melytől férje, ha azt porrá törve neki beadja, többé bántani nem fogja, mert az ördög elviszi. T. Raveka e szerint a vizsgálat egyéb adatai által is támogatott beismerő vallomása alapján az elsőbiróság megfelelő indokolása szerint a Btk. 278. §-ában körülirt gyilkosság bűntettében bűnösnek kimondva helyesen lett. Büntetésére nézve a kir. ügyészség által véginditványában indítványozott halálbüntetés alkalmazásának mellőzésével az elsőbiróság Ítéletében kimért tizenöt évi fegyházbüntetés, bűnössége fokához mérten megállapított büntetésnek találtatott. Vádlott abbeli állítása, hogy férje őt folytonosan bántalmazván, az ennek következtében férje s közte kifejlődött családi viszály által elkeserítve határozta el magát tette elkövetésére, elegendő alapot nyer T. Samuné vádlott és P. Polukc tanú vallomásaiban s az elfogatása után eszközölt orvosi vizsgálat eredménye által hitelt érdemlővé téve van azon állítása is, hogy a tettet megelőző időben is férje által súlyosan bántalmaztatott. A tette elhatározására — annak végrehajtására befolyást gyakorló ezen körülményeket — valamint azt is figyelemre méltatva, hogy vádlott a tett elkövetésének idejében előrehaladott terhességben volt, s az ily állapotban rendszerint előforduló természetszerű izgalom is fokozhatta elkeseredettségét, a Btk. 92. §-ának alkalmazása büntetése kimérésénél indokolva van. kitűnik T. Samunénak a végtárgyaláson fentartott vizsgálati vallomásából ugyanis az, hogy tudomással birván T. Ravekának a férje megölésére irányuló elhatározásáról, épen ezen czélra szolgáltatta neki azon gyökeret, a mely azután T. Raveka által férjének beadva, ennek megölésére eszközül szolgált. Beismerte ugyanis T. Samuné, hogy T. Raveka családi bajait elpanaszolván, kinyilvánította előtte, hogy férjét elpusztítani akarja, s egyszersmind közölvén vele, hogy másoktól alkalmas mérget szerezni nem sikerült, ezek után említette fel ö, hogy neki van valami rosz gyökere s annak átadását megígérve, azt azután többszöri keresés után maga vitte el s adta át T. Ravekának. E szerint tehát, miután T. Samuné tudta azt, hogy az általa T. Ravekának átadott gyökér ez utóbbi részéről ölési szándéká-